Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
178 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete dául Kapás Balázs 25 köblös termése után 35 dénárt fizetett tehát termésének értékét 3 Ft 50 dénárra becsülték! Nem véletlen, hogy e hét név között három kapást, tehát szőlőmunkást, és egy-egy mészárost, harangozót és hegedűst, tehát más foglalkozású embert találunk. Valamivel jobb helyzete volt, de kizárólag szőlőből szintén nem igen élhetett meg a következő kategória sem. Mészáros János 84 köblös termése után 1 Ft 19 dénárt fizetett, termése becsértéke tehát 11 Ft és 90 dénár volt. Ebben a rétegben két kapást találunk. Úgy gondoljuk, hogy amennyiben teljesen egyedül művelte meg szőlőjét, akkor igen szűkös megélhetést nyújthatott ennek a kategóriának a szőlőbirtok, de valószínűbb, hogy ezek sem ebből éltek. A szőlőtulajdonosok nem voltak egyben háztulajdonosok is. például Kapás Kelemen Lőrinc deák házánál lakott, Kapás Márk Hamza mészárosnál, a 15 köböl termésű Barachy Mátyás pedig Téglás Márton özvegyénél.481 Ezek szerint 23 szőlőbirtokosból csak öt személyt, azaz 21,8%-ot vehetünk olyannak, aki minden esetben meg tudott élni szőlőjéből (a leggazdagabb pedig nem ebből élt), 30,4% egyáltalán nem, míg 47,8% csak igen-igen szűkösen élhetett meg a szőlőtulajdonából. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a szőlő tulajdon nem lehetett Hévíz népe többségének megélhetési forrása. Szőlőt vásárolt, esetleg bérelt a szőlőkapás, talán abban a reményben, hogy egykor önálló legyen; a szegényebb iparos, hogy szerény jövedelmét kiegészíthesse, vagy hogy ne kelljen a piacon vennie; végül a tekintélyesebb polgár is, hogy tőkéjének egy részét biztosítsa a vállalkozás kockázata elől. Leginkább a szőlőmunkások lehettek a kisebb szőlőtulajdonosok között jelentősek. Összehasonlítva ezeket az eredményeket a foglalkozási statisztikával, az onnan levont következtetéseket azzal egészíthetjük ki, hogy Felhévíz lakossága egy viszonylag szűk - a budai középpolgár, sőt patríciusi szintet megközelítő részben ipari tőkés szőlőbirtokos réteg mellett szegényebb iparosokból és szőlőmunkásokból állott.482 A szőlőbirtok azonban a kapások számára a felemelkedés eszközévé válhatott.483 Nemcsak a hévízi, hanem a szomszédos budai szőlőkben is dolgoztak, sőt talán épp Hévízről és a többi külvárosból kerültek ki a budai szőlőkben dolgozó kapások. Igen nagy számú szőlőmunkást igényeltek a budai szőlők. Egy példát hozunk fel erre. Egyetlen nap, 1525 július 21-én Gallintzer Lénárd budai polgár három szőlőjében összesen 71 napszámos dolgozott! (Magosalján 17, Kövesen 30 és Másáson 24.)484 Mivel e három szőlőhegyen Gallintzeren kívül másoknak is voltak szőlői, és Budán (nem számítva környékét) még számos szőlőhegy volt, elképzelhetjük, hogy a nagyobb munkák alkalmára esetleg több ezer munkás dolgozott a szőlőkben! Egy részük nyilván a szomszédos falvakból származott, de zömük nyilván a külvárosi lakosságból került ki. A szőlők 481 Mindezekre ld. Veszprémi kpt. It. Gazd. It. A másik dézsmalajstrom adatait azért nem használtuk fel (Budai bortizedjegyzék 1505.), mert kevesebb hévízi nevet tartalmaz. 482 A királyi udvar is hozatott magának bort Hévízről, és az azt szekérre rakó korcsolyások feltehetően hévíziek voltak. FRAKNÓI 1877b. 1525. január 12.-július 16. 118. p. 483 Székely 1961.337. p. 484 MÓL DL 26345. Gallintzer Lénárd számadáskönyvére ld. még: A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán c. tanulmányunkat sajtó alatt. [KUBINYl 1964d. - A Szerk.] Gallintzer, aki felesége révén olykor a Pemflinger nevet is viselte, ebben az időben nem tartózkodott Budán. A közel féléves időszakot felölelő számadáskönyv Gallintzer nagy kiterjedésű budai szőlőinek összes kiadását, továbbá serfőzdéinek bevételeit és kiadásait, végül a budai háztartás (de a gazda nélküli) összes napi kiadását tartalmazza.
