Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése 175 Hévíz építőipara a jelek szerint szintén meghaladja a mezővárosi méreteket. Az építőipar módot nyújtott a tőkeképződésre,456 és ezt a meglevő hévízi adatok is igazolják. Tóth Lőrinc hévízi építőmester (murator) ugyanis 1522. január 24-én 511 és fél aranyforintot és 32 dénárt vett fel Péth vára építéséért, tehát igen nagy összeget. Nagyvállalkozó építész volt, aki társával, az olasz Laurentius italus de Florentia-val együtt dolgozott. A firenzei mester ugyanaznap ugyanazért a munkáért többet kapott, nagyobb volt részesedése: 713 aranyforintot és 26 dénárt.457 A téglakészítés által is mód nyílott bizonyos tőke-akkumulációra. Buda téglavetői a városon kívül terültek el már akkor, akár később az újkorban,458 azaz körülbelül a mai Moszkva téren és a mai Mártírok útján álló Ferences-templom környékén. Ez utóbbi már Felhévíz területéhez tartozott. A téglások nemcsak a városban, hanem azon kívül is árulták áruikat, úgyhogy Buda város egyik árszabályzata a szállítási költségekről is megemlékezik.459 Zömében megrendelésre dolgoztak, azonban előleget kaptak. Gergely budakülvárosi téglakészítö például 100 Ft előleget vett fel a garamszentbenedeki apátságtól.460 Ezek az adatok a hévízi ipar kétarcúságáról tanúskodnak, egyrészt valóban mezővárosi jellegű, másrészt igazi városi. Több iparága (és éppen a legvárosiasabbak) a budai polgárok kezében volt. Ebben a kettős jellegben is megmutatkozik, hogy Hévíz Magyarország fővárosának „külvárosa” volt. 16. századi adataink értékeléséhez azonban szükségünk van az előző évszázadok ismeretére is. Igaz, adataink jóval szegényebbek. Nincsenek olyan forrásaink, mint a bortizedlajstromok vagy a malomperek. A 15. századból mindössze 24 hévízi személy nevét ismerjük, akik közül a következők foglalkozását lehet megállapítani: egy-egy méhserfőző,461 ács,462 kulcsár,463 két-két kovács464 és deák,465 egy-egy szűcs,466 királyi festő (Bertalan mester),467 és pintér,468 végül egy fürdős.469 A 14. században még rosszabb a helyzetünk. Bár-nőket is beleszámítva - több nevet, harmincnyolcat tudtunk összeszedni, ezek között igen kevés foglalkozást jelentő név fordul elő. Mindössze: egy-egy deák,470 fürdős,471 és mészáros,472 vé456 SZŰCS 1955. 244. p. skk. 457 Prot. Búd. 598-599. p.; Horváth 1935. 43-44. p„ noha ismeri mindkét oklevelet, érthetetlen okból azonosítja a két személyt, de csak a 713 aranyforintos tételről szól. 458 MOL Kam. It. Dep. Civit. 1808. 13. 157. 4-5. sz. 459 Kemény 1889. 382., ill. 383. p. 460 KNAUZ 1890. I. 43-44. p. 461 Ulricus braxalor medonis, 1421: MÓL DL 11101. [BTOE III/2. 59. p.] 462 Andreas carpentarius a nándorfehérvári váron dolgozik 1494-ben, Engel 1797-98.1. 92. p. 463 A keresztesek jobbágya lévén, nyilván az ő kulcsáruk, 1429: MÓL DL 12071. [BTOE III/2. 145. p ] 464 Jakab mint a keresztesek jobbágya Kopácsi János vezetése alatt hatalmaskodik a szigeti apácák birtokain, Id. 461. j. János pedig 1495-ben a király számára dolgozik (ENGEL 1797-98.1. 170. p ). Talán azonos az 1516-ban említettel? 465 György deák 1483-ban igali jobbágytelket örököl. MÓL DL 18831. Nyilván értelmiségi pályára lépett jobbágyfiú, aki a fővárosban próbált megélni. János deák borkereskedő: Szilágyi 1887. 55. p. 466 János, szőlője van Fehéregyházán, 1493-ban: MÓL DL 13325. 467 Házat vesz Hévizén 1421-ben, MÓL DL 11101. [BTOE III/2. 59. p ] 468 A budaiakkal közösen hatalmaskodik az apácák birtokán 1442-ben. MÓL DL 13678. 469 Gergely, akinél a király fürdőzik Hévizén. ENGEL 1797-98. I. 110. p. (Ugyanaz lehet, aki 1503-ban is meg van említve.) 470 1366. november 26.: Komárom megye It. Mályusz reg. 471 1322-ben özvegyét említik: AO II. 58-59 p 472 1317: AO 1.432^133. p.; 1319: AO I. 513. p ; ezenkívül a mészárosságra utal egy clericus esete, aki mészárszéket ad el 1332-ben, Zichy XII. 9-10. p.
