Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
176 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete gül három kovács.473 A 13. században - hála az apácák adományainak és a Margit-féle jegyzőkönyvnek - nagyszámú hévízi lakosról tudunk, azonban statisztikai összeállításra adataink nem alkalmasak. így kiegészítve foglalkozási statisztikánkat - bár a 15. századra nincs ilyen adatunk továbbra is állíthatjuk, hogy a mészárosipar az egyik legfontosabb hévízi iparág.474 Mellette azonban okvetlenül meg kell említenünk a fémfeldolgozó ipart is, mégpedig kezdettől fogva. A 16. században már a lakatos mesterség levált róla. A fémművesség jelentőségére utal, hogy Mátyás vashámort létesített Hévizén és a királyi udvar hévízi mestert foglalkoztatott. Honnan szerezték be a vasat? Buda környékén vasbánya nincs. Szerencsére vannak adatok, amelyek mintha választ adnának erre a kérdésre. A királyi kincstár például vasszükségletét a Gömör megyei (Csetnek) vasbányákból a hévízi vásárokra érkező vasból fedezte,475 tehát úgy látszik, hogy a hévízi vásárok a vaskereskedelem központjai is voltak, és így módot nyújtottak a fémipar kibontakozására. Mezőgazdaság Az ipar jelentőségének felméréséhez azonban ismernünk kell a többi foglalkozási ágakat. Minden okunk meg lett volna, hogy fejtegetésünket a mezőgazdasággal kezdjük, azonban a foglalkozási statisztika erre kevés támpontot nyújtott, továbbá meglepően nagy százalékarányú iparosságra találtunk a statisztikában adatokat. (16. század 93 ismert névből 24, 15. század: 24 névből 7, 14. század 38 névből 5 ipari foglalkozást jelent, vagy más adatokból kimutathatóan iparos: azaz 25,8%, 29,2%, illetve 13,1%.) Tehát ezek szerint Hévíz életében az iparosság legalább olyan magas számarányt képezett, mint az átlagos magyar városokban.476 Hogyan aránylott azonban az ipar a mezőgazdasághoz, nem mellékfoglalkozás volt-e az ipar a túlnyomóan mezőgazdasági lakosság számára? A mezőgazdasági ágak közül a gabonatermelésre egyetlen közvetlen adatunk sincs. A fennmaradt nagyszámú hévízi föld adás-vételi szerződésekben sehol sem említenek szántóföldet, a tizedpereknél csak bortizedről hallunk, és minden jel arra mutat, hogy az egész hévízi határ szőlőhegyekkel volt betelepítve. (Mindössze nyugati határán, a Kunc ispán majora táján tételezhetünk fel szántóföldeket, ezek azonban a budai polgárok majorságai voltak.) Közvetett adatok azonban arra mutatnak, mintha mégis lett volna gabonatermesztés Felhévízen. Az 1503-as malomperben kihallgatott hévízi polgárok közül ugyanis többen (Was Ferenc, Jósa Domokos, Mészáros Miklós, Folnagh András és Hidegkuthy János) azt vallották, hogy a hévízi malmokban őrlették gabonájukat.477 De vajon saját szántóföldjükön temiett gabonáról volt-e 473 Néhai Péter hévízi kovács özvegye férjhez ment János kovácshoz, 1353. MÓL DL 4388. Vö. még AO VII. 596-598. p.; László kovácsra uo. 474 Adatainknál kizárólag az itt élő és állandóan megtelepedett személyeket vettük figyelembe. Nem foglalkozhattunk sem az itt malombérlő budai polgárokkal, sem a házat vásárló országos főméltóságokkal (pl. Becsei Imre és fia, Töttös, vagy a Szécsényiek), sem a földesurak tisztjeivel. Ez utóbbiak közül csak azokat vettük be a statisztikákba, akik kimutathatóan hévízi jobbágyok voltak, vagy pedig hivatalnokoskodásuk után itt földet vásárolva, Hévizén maradtak. Ez a három kategória ugyanis a hévízi lakosság életmódjára nem nyújthat adatokat. 475 1510. május21.: MÓL DL 22030. Pünkösd harmadik napján Várday Ferenc kincstartó tizenhét mázsa vasat vesz hitelben a felhévízi vásáron Chetneky Jánostól. 476 Vö. Szűcs 1955. 126. p. Persze az iparágak már említett mezővárosi jellegére tekintet nélkül. 477 1503. június 21: MÓL DL 22546.
