Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
156 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete cák egyik javításra szolgáló malmukat azzal a feltétellel adták át Péchy Miklós budai külvárosi mesternek, hogy az köteles kijavítani. Ez a malom úgy látszik, a régi Stainmullel azonos, mert a Hévízfőnél állott. Utána a (pa?)... pyros malom következik.350 Péchy más adatok szerint szintén zsemlyesütő volt. Az első malomper 1502-ben kezdődött. Az óbudai apácák panaszt emeltek Zsemlyesütő Gáspár ellen, aki elmozdította az apácák vízlefolyását, és magasabbra emelte, aminek következtében a malom nem őröl. Ennek oka a per folyamán derül ki a vallomásokból: magasabb lévén a vízlefolyás, a víz visszafolyt az óbudai apácamalomba. Az uralkodó ebben az ügyben parancsot adott ki Buda, Óbuda és Felhévíz városoknak, végül pedig a nádori ítélőmester hallgatta ki a tanúkat, szám szerint huszonhármat. Ezek a következők: Sárközy Máté felhévízi bíró vezetésével két hévízi esküdt és tizenöt itteni polgár (köztük egy fürdős), továbbá öt budai polgár: Péchy Miklós és Benedek zsemlyesütők, Péchy szolgája és két csapó. Érdekes adalékot örökítettek meg a vallomások: Mátyás király annak idején a Hévizektől csatornát akart ásatni a hegyeken keresztül, hogy a meleg vizeket a budai vár alatti halastóba vezesse. A mester, aki a munkát elvállalta, megkezdte ugyan, de azután megszökött. Elmondották a tanúk, hogy Gáspár malmát eredetileg Péchy és Benedek birtokolta. Már Péchy idejében új kanálist készítettek, és az eredetileg egy kerékkel működő malmot kétkerekesre építették át, majd átvágták az óbudai apácák malomkereke feletti falat, és ezáltal a víz esése kisebb lett. Végül szó van egy néhai Zsemlyesütő András malmáról is.351 352 A nagy pernek azonban nem sok haszna lehetett. 1509. március 8-án az óbudai apácák a budai Szentpéter-templom mellett lakó Zsemlyesütő Gáspárt újból eltiltják a malom vizének felemelésétől.3 53 Ugyanebben az évben egy váci malomépítővel restauráItatták hévízi malmukat az apácák.353 A restaurálás következményeképpen azonban megkezdődött a második malomper. A panaszt most 1510-ben az óbudai káptalan és a szigeti apácakolostor adta be az óbudai apácák ellen. Panaszukban előadják, hogy a malomtó egyaránt tartozik minden malomhoz, az óbudai apácák malomátépítése pedig ezt sértette. Az átépített malom a tó felső végénél, az ispotály kertje alatt a Duna felé, a közút mellett épp a tó gátja alatt van (tehát ez a Hévízfő-Stainmul!), az átépítés következményeként egykerekesről kétkerekesre változtatták. Ezzel kapcsolatban új vízlefolyást építettek, amellyel régi föld alatti ciszternákat, sőt némely élő forrást is átvágtak, a vizet pedig a tóból a saját malmukhoz hajtották, mert átfúrták. (Nyilván a tó gátját.) Az óbudai apácák a per során elismerték, hogy föld alatti ciszternájukat kijavították. A nádor vizsgálatot rendelt el, melynek során tíz gercsei nemes (a mai Pesthidegkút határában volt Gercse) azt állította, hogy a ciszterna javítása előtt több víz volt a tóban, és a többi malom kerekei jobban forogtak. Hét mester, a jelek szerint mind budai zsemlyesütő, egyaránt azt vallotta, hogy míg régen a káptalan malma 7-8 nap alatt 3 garleta búzát, most 8-9 nap alatt alig 2 garletát őröl meg. A szigetiek malma viszont eddig 5—5 V2 nap alatt őrölt meg két garletát, most csak 12 nap alatt. A többi tanú: négy budai tímár, két budai csapó, hat hévízi polgár (köztük két fürdős), hat óbudai lakos, két újabb budai zsemlyesütő, azután az a Tóth Antal, aki 1503-ban Péchy Miklós szolgájaként vallott, végül egy felhévízi, egy óbudai és egy Szentpéter-külvárosi molnár ugyanazt vallotta lényegében. Összesen 41 tanút hallgattak ki. A nádor ítéletével elrendelte a 350 MÓL DL 20563. 351 1503: MÓL DL 22546. 352 MÓL DL 21905. 353 MÓL DL 21930.
