Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése 157 régi állapot visszaállítását.354 Néhány nappal később a nádor kivizsgáltatta az ítélet végrehajtását, amely alkalommal kilenc molnármestert hallgattak ki: köztük két budai zsemlyesütőt, három tímárt és egy csapót. A kilenc között egy hévízi és egy óbudai molnár volt. Persze az ítéletet nem hajtották végre teljesen.355 A harmadik malomper a következő évben kezdődött. A panaszos régi ismerősünk, Zsemlyesütő Gáspár, aki az előbbi perben úgy látszik, nem volt érdekelve, mert csak a tanúk közt szerepelt. Most a jelek szerint a király malmát bérelhette. Panasza szerint az elmúlt év Szent György napja táján az óbudai apácák tó melletti malmukat javítani kezdték, de nem fejezték be. Az apácák malmához vezető föld alatti ciszternát javítva a tóba folyó föld alatti ereket átvágták, és egy föld alatti csatornával a vizeket elvezették, és ezáltal a tó vize csökkent az ő, kőhíd mellett épült malma viszont kárt szenvedett. A szövegből nem derül ki, hogy a szóban forgó tó azonos-e a Malomtóval, vagy pedig a tó vizének lefolyásánál keletkezett tavacskák valamelyike. A kőhíd említése mégis inkább a Malomtó mellett szól. Úgy látszik tehát, hogy a tóba még a lefolyás irányából is vezettek forrásvizeket. Valószínűleg az 1510-es ítélet után az apácák újból javítani akarták malmukat, hogy a károsult káptalani és szigeti malom eredeti vízmennyisége helyreálljon, ezáltal azonban a káptalani malom előtt álló, de a jelek szerint önálló vízlefolyással rendelkező királyi malom szenvedett kárt. Igaz, a vizsgálat nem igazolta Zsemlyesütő panaszát, illetve csak annyit mutatott ki, hogy az átépítés következtében nem látszik a víz mennyiségében változás, a panaszosnak - ha kisebb mértékben is - mégis igaza lehetett, mert az apácák 20 aranyforint kártérítést fizettek számára.356 Ezekből az adatokból nehéz meghatároznunk a malmok helyét. Nem tudjuk megállapítani sem azt, hogy a tó lefolyásánál, illetve melyik lefolyásánál milyen sorrendben következtek egymás után a malmok, sem azt, hogy melyik forrás vize táplálta egyiket vagy másikat. (Az, hogy a Malomtóval kapcsolatban említik a malmokat, nem jelent semmit, hiszen a jelek szerint már akkor is tudták, hogy a tó vízállása és a források vízhozama egymással kapcsolatban állanak.) Egy látszik csak biztosnak. Az óbudai apácák Hévízfő malma a közút és a Malomtó között épült, a többi pedig az úton túl, a kőhídnál vagy másutt. A közút a mai Frankel Leo úttal azonos, ez azonban jóval keskenyebb lehetett a mainál, hiszen a Malomtó ma benyúlik az úttest alá. Ezzel kapcsolatban felmerül egy fontos topográfiai probléma, a később Császármalomnak nevezett négytornyú épület kora és eredeti rendeltetése (32-33. ábra). A szakirodalomban ezzel kapcsolatban nem alakult ki egységes állásfoglalás. Bár a török forrásokban általában török eredetűnek mondják, Horváth Henrik építése középkorba helyezésének lehetőségét is felvetette. Szerinte ez a négy saroktomyos vár a régi római castrum formáját, az „urbs quadratá”-t őrizte meg, és így „egyáltalán nem látszik lehetetlennek, hogy Arszlán basa lőportára eredetileg szintén középkori építmény volt”.357 Horváth ezen, még eléggé bizonytalan feltevéséből indult ki Csemegi József, aki azután ebből új elméletet épített ki. Ismervén a szentjakabfalvai királyi vámra vonatkozó adatokat, és átvéve Bártfai Szabó egy téves fordítását, feltételez egy szentjakabfalvai királyi várat, és ezt a Császármalommal azonosítja. Szerinte az épület a 14. század-354 1510: MÓL DL 26131. 355 1510. április 7.: MÓL DL 22014.; K.NAUZ 1863b. 77. sz. 356 151 1. március 12.: MÓL DL 22131. Vö. még MÓL DL 22136., 22132.; június 9.: Prot. Búd. 36. p. A budai káptalan 50 Ft-ot kapott kármegtérítés fejében az óbudai apácáktól: MÓL DL 22204.; K.NAUZ 1863b. 94. sz. 357 Horváth 1936. 204. p.
