Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
152 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete mutatta már Hamburgi kettős említése is. Az ispotály következő ismert nevű vezetője ismét egyházi személy, éspedig kimutathatóan a rend tagja. Esztergomi Jánosnak hívják, 1515-ben az ispotály plébánosának (!), 1516-ban rektorának nevezik, de nem mondják meg, hogy rendtag is. Egy keltezetlen oklevélben végül a következő néven említik: „venerabili domino Johanni de Strigonio, professo ordinis Sancti Spiritus, priori domus et hospitalis in Superioribus Calidis Aquis Budensibus”.317 Tehát valóban még a Szentlélek-rend működik Hévízen, és az ispotály egyházi rektora a rendház priorja. A 16. század elején a már említett Filippo Torreano bécsi házfőnök megpróbálta a rend újjászervezését. Bár minden egyes rendház priorját a római nagymester nevezte ki, Magyarországon ez a kinevezési jog ekkor már a kegyuraságot gyakorló városi tanács által választott prior megerősítésére szorítkozott.318 A rendnek azonban Magyarországon még számos ispotálya volt, amelyek felett a felhévízi gyakorolta a felügyeletet.319 Torreano a rend anyagi ügyeit akarta rendbe hozni a felhévízi prior segítségével, és ezáltal nyilván a városi gyámkodástól is szabadulni szeretett volna. Mindez persze a bécsi rendháznak is jól jött volna.320 Torreano abból indult ki, hogy rendje római anyaháza, az S. Spirito in Sassia konfraternitást létesített, amelybe a világ minden részéből léptek be ájtatos hívek, és fizették a belépési díjat.321 A bécsi házfőnök most engedélyt eszközölt ki Esztergomi János felhévízi priornak „elemosinas colligendi, confraternitates instituendi, fratres inscribendi, eisque litteras fraternitatis tradendi, indulgentias [...] publicandi”.322 323 A búcsúk ellen prédikáló Torreano persze saját kolostora javára maga is igénybe vette ezt a bevételi forrást! Érdekes bizonyítékunk van arra, hogy Esztergomi János valóban élt is ezzel az engedéllyel. A budai vár ásatásánál előkerült egy elég gyenge kivitelű monora alakú vörösréz pecsétnyomó,32j amelyen a kettős kereszt, a Szentlélek-rend jelképe látható,324 körirata: S Sancti Spiritus de Vrbe (95-96. ábra). Urbsnak csak Rómát nevezték ebben az időben, viszont a római ispotály pecsétnyomója nem veszhetett el Budán, és különben is bizonyára sokkal díszesebb kivitelű volt. Nyilván ezzel a pecséttel erősítette meg Esztergomi János a konfraternitásba való felvételt igazoló okleveleit. Mohács után úgy látszik, eltűnik a Szentlélek-rend Hévízről, és János király érvényesíteni próbálta kegyúri jogait. Először az 1520-as évek végén Athinai Márton királyi titkár- és fehérvári őrkanonoknak adományozta az ispotály rektori címét, tehát javadalmát, nyilván commendaként.325 Később azonban nagyarányú ispotályépítkezésekbe kezdett, amelyek befejezését még a Habsburgokkal való béketárgyalások alkalmával is kikötötte magának. Igaz, hogy itt a prépostság területén építendő ispotályról szól, de lehet, hogy csak a helymeghatározás pontatlan.326 317 1515: BÁRTFAI Szabó 1938. 1376. sz.; 1516: uo. 1382. sz.; MÓL Ft. Nyási fkv. 274. a. 318 SOMOGYI 1941. 43—44. p., nagyszebeni és marosvásárhelyi példa. 319 Felsorolva Pásztor 1940. 53. p. 320 A magyar prioratusok ugyanis adót fizettek a bécsi rendháznak, NAGY 1857. 237-238. p. 321 A konfraternitás történetére: MonVatic 1/5. XVII. p. skk. 322 MÓL Ft. Nyási fkv. 274. a. 323 BTM51.2132.lt. sz. 324 Lind 1878. IV. 3. sz. 325 LUKIN1CH 1937-42. II. 431-432. p. 326 1536 elején János király követei által előterjesztett békepontok között. Hatvani 1857.1. 332. p.
