Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
148 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete volt.275 Ugyanabban a rendben, egy időben, ugyanolyan beosztásban kevéssé valószínű, hogy két ugyanolyan nevű rendtag legyen, és mivel tudjuk, hogy a későbbi időkben a budai rendház, és vele együtt az egész magyar rendtartomány a bécsi rendháztól függött,276 úgy gondoljuk, hogy alapításától kezdve ez volt a helyzet. Ortolf ekkor egy személyben viselte a bécsi és a budai magisterséget, és ilyenformán lehetett magyarországi generalis praeceptor. (Ez a rang soha többé nem kerül elő!) Az a tény, hogy Buda város tanácsa előtt, amely Buda külvárosában állónak mondja a hévízi ispotályt, adja el telkét, szintén elgondolkoztató. Nem volt-e az ispotály a budaiak kegyurasága alatt? Ez ellen szól, hogy az oklevél nem említi a város consensusát, amelyre pedig ez esetben szükség lehetett volna. A további birtokeladások sem említik a budai tanács hozzájárulását. 1346. november 24-én Chrasto frater, aki magát „magister hospitalis ordinis Sancti Spiritus ad Calidas Aquas Budenses”-nek nevezi (106. ábra), rendtársaival egy szentendrei malmot zálogosít el Töttös mesternek.277 Ugyancsak Chrasto magister egész káptalanjával (!) ugyancsak Töttösnek egy évvel később pazanduki földeket ad el.278 Mindkét oklevél a szentléleki ispotály saját kiadványa. Ez, a városi beleegyezés hiánya és a Budán kívüli birtokok cáfolják a városi kegyuraságot. Anyaháza, a bécsi Szentlélek-ispotály sem volt városi kézen. Az osztrák herceg alapította a városi falakon kívül. A belőle kisarjadt városi ispotály, a Bürgerspital felett a polgárság gyakorolta ugyan a felügyeletet, azonban az már a 13. század folyamán más ispotályos rend kezelésébe jutott.279 Ez tehát azt gyaníttatja velünk, hogy a budai ispotály is fejedelmijelen esetben királyi alapítás volt. Ezt igazolja az ispotály elhelyezése is. Eddigi vizsgálódásainkban a topográfiai elhelyezést a szöveg megértése szempontjából a fejezetek végén tárgyaltuk, itt azonban ebből kell kiindulnunk. Az ispotállyal okleveleink leggyakrabban a malomperekkel kapcsolatban emlékeznek meg. Ezek a malmok a mai (és akkori!) Malomtótól a mai Lukács és Császár fürdő irányába elfolyó meleg vizeket használták fel. Mivel a malmok helyrajzára visszatérünk, itt csak az ispotály elrendezésével kapcsolatban foglalkozunk ezekkel az oklevelekkel. Az ispotállyal kapcsolatban először 1339. december 13-án említenek egy malmot, amely a meleg vizek felső végénél, keletkezésénél áll, és amit Hévízfőnek neveznek. A malomhely királyi tulajdon, Szentjakabfalvához tartozik, és citra ecclesiam Sancti Spiritus, azaz a Szentlélek-templomon innen áll.280 1 349. július 19-én is említenek hévízfőnél álló malmot, „in vicinitate fratrum cruciferorum ecclesie Sancti Spiritus”. A malom felső vége „in capite ipsius calide aque a parte ecclesie Sancti Spiritus” áll.281 1335. július 4-én a malomrész „a parte et in vicinitate fratrum cruciferorum Sancti Spiritus” van.282 283 284 A további oklevelek a 14. században a malmoknak a Szentlélek-templomhoz való viszonyát a parte,' prope,' in vicinitate,' circa~ szavakkal 275 QuGSt Wien II/2. 939. p. 7. j. Megjegyezzük, hogy Ortolf egyik késői bécsi utóda, aki alá a magyar rendtartomány is tartozik, szintén használja a praeceptor címet. Nyási fkv. 274a. 276 Nagy 1857. 238. p.; Somogyi 1941. 46-47. p. 277 MÓL DL 3865.; BÁRTFAI Szabó 1938. 296. sz. a szöveg világos szavai ellenére a felhévízi keresztes (johannita) konventtel azonosítja! 278 1347. április 5.: Zichy XII. 24. 279 QuGSt Wien I. 475-477. p.; II/2. 936-939. p. 280 CD VIII/4. 369-372. p. 281 MÓL DL 3926., 4476. 282 AO VI. 354-355. p. 283 1361. szeptember 13.: MÓL DL 5080. 284 1364: MÓL DL 5289.; 1367. március 17.: MÓL DL 5366.; március 24.: CD IX/4. 110-111. p.; 1376: MÓL DL 6370. stb.
