Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - A várnegyed és környéke középkori helyrajza
A VÁRNEGYED ÉS KÖRNYÉKE KÖZÉPKORI HELYRAJZA A Duna jobb partján elhelyezkedő - gyéren és szervezetlen formában, úgy tűnik, már azelőtt is lakott-fennsíkon IV. Béla létesített királyi várost a tatárjárás után.1 Az ide települt németek az 1240-50-es években kapták meg az uralkodótól a védhetetlennek bizonyult túlparti Pest előjogait. (A kutatók zöme egyetért abban, hogy a város német, illetve magyar polgársága nem egy időben települt a Várhegyre.) A budai polgárjog eredetére utal Novus mons Pestiensis (Pestújhegy) elnevezés; a hivatalos iratokban így jelölte önmagát az új város magisztrátusa egészen a török foglalásig. Vámegyeden a falakkal körülvett polgárváros és a fennsíkot délről lezáró Várpalota együttesét értjük. Az utóbbi keletkezési ideje régóta éles viták tárgya;2 ezek csak annyiban vágnak e tanulmány témakörébe, amennyiben egy királyi udvar szomszédsága természetszerűleg kihatott a város mindennapi életére, sőt - bizonyos fokig - nyilvánvalóan topográfiájára is. Számunkra azonban ezúttal fontosabbak azok a külvárosok, amelyek délről, északról hézagtalanul, nyugatról ritkásabban ölelték körül a Várat, s amelyek északi részét idővel (külső) fallal csatoltak Buda városához. (E fal egyik maradványa látható a mai Széna téren.) Ezek lakossága változó mértékben és eltérő formában Buda egyházi és világi joghatósága alá tartozott; többségük budai polgárjoggal rendelkezett. A „környékbeliként” tárgyalásra kerülő települések között azonban akadtak olyanok is, amelyek legfeljebb gazdaságilag függtek az egyre nagyobb szerephez jutott székvárostól. Buda középkori levéltára valószínűleg az eltávozó törökök által okozott 1526. évi tűzvészben semmisült meg, s mindeddig nem került elő olyan összefüggő töredéke sem, amelyet az 1541-ben menekülő budaiak vittek magukkal Magyarország biztonságosabb részeire. (Azt, hogy a menekítésre minden bizonnyal sor került, abból gondoljuk, hogy egy ideig nyomon tudjuk követni a fontosabb egyházi intézmények menekített kincseinek útját, s van adatunk az utolsó magisztrátus tagjainál maradt iratokról is.)3 Ennek ellenére - igaz, több generáció áldozatos anyaggyűjtő munkája nyomán - az imitt-amott megmaradt szórványadatok segítségével meglehetősen plasztikusan rekonstruálható nemcsak a mintegy belvárosként funkcionáló Vár, hanem a suburbinmok helyrajza is. Egyes ránk maradt oklevelek is gyakran szolgálnak pontos felvilágosítással egy-egy ház szomszédairól és ezzel az egészen belüli elhelyezkedéséről, kiindulási pontnak mégis azokat az 1390. és 1441. évi4 határleírásokat tekinthetjük, amelyek a németek Nagyboldogasszony-(ma: Mátyás), illetve a magyarok Magdolna-templomához tartozó terület pontos határainak tisztázá1 Gerevich 1966. 263. p.; KUBINYI 1972b.; KUBINYI 1965b. 137-146. p 2 A gazdag irodalomból Id. még pl. Zolnay 1963. 59. p.; FÜGED1 1964.; GyOrffy 1969. 264.; GYÖFFY 1975. 304-307. p. (Ő a királynéi lakhelyet teszi a Várhegy déli részére az Árpád-kor végén ); Magyar 1991. Zolnay László a Kammerhotba (Id. alább) helyezi az első királyi palotát. E felé hajlik Magyar Károly, aki azonban újabban óvatosabban fogalmaz; Magyar 1997. Azóta nem zárja ki, hogy a Palota legmagasabb tornya, az István-torony már V. István alatt épült: Magyar 2004. 3 Összefoglalóan: KUBINYI 1973. 4 VÉGH 2004. A kötet a hetvenötödik születésnapon jelent meg, de öt évvel korábban készült. Eredeti kéziratomban közöltem az 1441-es határjárás szövegét, ettől Végh András müve elkészülte miatt eltekintek.
