Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - A várnegyed és környéke középkori helyrajza
14 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete sára és leírására hivatottak. A vizsgált területen létezett harmadik, Szent Péter mártírnak szentelt plébániatemplomának joghatósági körzetét csak az 1441. évi szövegből ismerjük; ez a Duna menti külváros egy részére terjedt ki. A negyedik, Szent Gellért-plébániáról (Alhévízen) nem maradt fenn ilyen jellegű forrás. A várnegyed A Várhegyen a plébániahatárok alapján négy települési egység különböztethető meg. Délen a királyi palota területe egyházjogilag kiváltságolt volt, nem tartozott egyetlen plébániához sem.5 A mai Szent György tér (középkorban Zsidó, majd Szent Zsigmond) és Színház utca (középkorban Szent János)6 közti terület viszont vita tárgya volt 1390-ben; nyilvánvalóan azért, mert itt nem laktak németek. A mai Dísz tér déli házsora és a mostani Hess András téren (a Hilton Szálloda helyén) állt középkori domonkos Szent Miklós-kolostorra nyugati irányban merőlegesen húzott vonal közé eső terület a Nagyboldogasszony-templom körzetét képezte. (1390-ben ez a határ kissé kitüremkedett észak felé, és így lényegében az egész mai Hess András teret magába foglalta.) A Várhegy északi fele a Magdolna-templomhoz tartozott. Ezek szerint úgy látszik, hogy északon és délen magyarok, középen németek laktak. A város vezetése a város központját birtokló németek kezében volt.7 A 15. század eleji Budai Jogkönyv szerint a város élén álló bírót segítő 12 tagú tanács 5/6-át németek tették ki.8 Az 1441. évi plébániahatár-perben a „magyarok és németek közösségeiről” esik szó: ezek eredetileg talán a magyar és német plébániák közösségeit jelentették, bár ekkor már a külvárosiak vegyes anyanyelvű lakosságát is hozzájuk kell sorolnunk. 1441-ben már érvényben volt az 1439. évi budai népmozgalommal kapcsolatban behozott új választási rendszer: a bírót a két „közösség” felváltva adja, a tanácsosi tisztségen pedig fele-fele arányban osztoznak meg.9 Ez a rend 1529-ig maradt életben, noha a két „közösség” említésére nem maradt adatunk, ezek - amennyiben addig tényleg szervezve voltak - szervezeti formájukban feltehetően megszűntek. A két várbeli plébánia közti területi elosztás a 15-16. század fordulójára már nem jelentette a nyelvi szétválasztást, és - leszámítva a külvárosokat - a jelek szerint már igazgatásilag sem volt jelentősége. A várnegyed centruma és déli része Buda gazdasági és igazgatási központja egyaránt a Nagyboldogasszony-templom körzetébe eső Piactér volt, amely a 16. századra - a piactéri bódék kőházakká történt alakítása folytán - összeszűkült, illetve részekre bomlott. Eredetileg a Nagyboldogasszony-templomtól talán a mai Dísz tér déli házsoráig tartott. A tér északi vége táján állott a tanácsháza, amely kéthomlok-5 A várkápolna kiváltságos egyházjogi helyzetére Id. Kumorovitz 1963a. 109. p. 6 PATAKI 1950. 276., ill. 276-278. p. Ugyanerről a területről (azaz a Palotához vezető a két utcáról) Id. még Gerevich 1966. 15-18. p. 7 Vö. Györffy 1975.332. p.; Kubinyi 1973.60-67. p. A város topográfiájára, legfontosabb épületeire, azok régészeti kutatására legújabb összefoglalás: MAGYAR 1991. 160-184. p. és VÉGH-GÁDOR 1991. 8 Mollay 1959. 67. és 69-70. p. 9 Mályusz 1963. 163-164. p.
