Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
132 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete joga a királyé, a vámmal kapcsolatban pedig ügyvédi fogással az 1355-ös óbudai egyezségre hivatkozva azt állította, hogy akkor a révvámok birtokadomány fejében csereképpen a királyra szállottak. (Pedig csak az óbudai révről volt szó.) Mindezt nem a király és a fískus, hanem a révészek érdekében adta elő, amit bizonyít Borsvai ügyigazgató perbeli előadásának befejező szakasza: az eljárással a káptalan a hajósoknak okozott több mint ezerforintnyi kárt!142 A per még a következő években is folyt.143 144 Kissé részletesen foglalkoztunk a pesti hajósok és a pesti rév történetével. A jenői rév bonyolult tulajdonviszonyainak megértéséhez azonban szükséges a pesti rév történetének ismerete is, de a pesti révészek szintén részt vettek ajenői rév forgalmában. A jenői rév földesúri jogon került a szigeti apácák birtokába. A kikötők hajósait az apácáknak adományozták, övék lett a jenői kikötő is, érthető, hogy a révre is igényt formáltak. Ajenői révnél tehát az apácák játszották azt a szerepet, amit a pestinél a király. A révvám itt is a káptalané ugyan (egyharmada), azonban a kikötő földesúri joga nem a királyé, hanem a Nyulak szigeti konventé, a hajósok pedig nem királyi népek, hanem az apácák jobbágyai. A földesúri hatalom érthetően sokkal erősebben érvényesült, és ez ajenői hajósok gazdasági erejét gyengítette. A 13-14. században még rendesen együtt harcoltak a káptalan ellen pesti társaikkal, de később már az apácák tárgyaltak helyettük a vámtulajdonossal. Az apácák birtoklási joga azonban nem volt egészen zavartalan. A káptalan itt is igényelte az 1268-as ítélet és az 1326-os megegyezés értelmében a révvám egyharmadát, amelynek fejében magát a rév egyharmada tulajdonosának tekintette. Az apácák azonban a révészek feletti földesúri jog alapján a teljes tulajdonjogot vitatták a rév felett. A pereskedéseket114 azonban itt is egyezség zárta le. 1375. május 23-án az esztergomi káptalan előtt egyeztek ki a káptalan és a szigeti apácák képviselői ajenői rév egyharmada ügyében. A káptalan biztosította tulajdonjogát az egyharmadra, míg az apácák a kétharmadot tartották meg. Megállapodtak továbbá a rév közös bérbeadásában.145 Ezt végre is hajtották, mert 1425-ben a két egyházi testület közösen adja bérbe 50 Ft-ért a révet az apácák jenői és szigeti jobbágyainak. 146 A közös birtoklás következtében együttesen tiltakoztak 1462-ben a budai polgároknak a dunai hajózást a Felhévíz és Jenő közti szakaszon akadályozó hajómalmai ellen.147 A káptalannal az apácák viszonylag simán megegyeztek, nehezebben ment ez a felhévízi konventtel. A keresztesek idetelepítése - mint látni fogjuk — az akkor még királyi rév védelmét is szolgálta, ezért építették fel a szigeti várukat. Ők lettek Felhévíz legnagyobb birtokosai, és így igényt emeltek a kikötő tulajdonjogára. Az apácák egyszerre kapták meg ugyan a hévízi és jenői hajósokat a királytól, de maradhattak még Hévizén olyan hajósok, akik nem kerültek az apácák fennhatósága alá. A 14. században ezek elfoglalták ajenői kikötőt is, és nyilvánvalóan a keresztesek jobbágyai voltak. Az apácák panaszára a király intézkedett, és erre János budavári rektor (bár ezt a címét most nem teszi ki) a budai polgárokkal mint bírótársakkal úgy ítélkezik, hogy a kikötőt vissza kell adni az apácáknak.148 1 3 3 7-ben az apácák újabb panaszt emeltek a keresztesek ellen, és ekkor a keresztes prior kénytelen a felhévízi kikötőről is lemondani az apá142 Ld. fenn, 122. j. 143 1503. szeptember 9. Knauz 1863b. 62. sz.; 1506. október 13. uo. 64. sz. 144 1365. október 27.: MÓL DL 5418. Perhalasztás azegyharmad vámrész fizetése ügyében a káptalan és az apácák közt. 145 CD IX/5. 57-60. p. 146 1425. november 28.: MÓL DL 11735. [BOTE III/2. 105. p.] 147 1462. november 30.: MÓL DL 15785-7. 148 1335. március 17.: AO III. 141. p.; 1335. április 26.: MÓL DL 2906.
