Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése 131 Ugyanebben az egyezségben sóvámjogát is biztosította a káptalan. 1285-ben viszont a pesti és jenői hajósok közös ellentámadást indítottak a vámtulajdonos ellen: perbe fogták az esztergomi érsek előtt, azt állítván, hogy vámmentességet élveznek. Lodomér érsek természetesen újból jóváhagyta a káptalan egyharmados vámjogát.130 Ettől kezdve több évtizeden át elkeseredett harc folyt az egyházi vámtulajdonos és a hajósok, illetve a hajósok oldalán álló városi polgárok között. A polgárságot a sóvám érintette, míg a tulajdonképpeni révvám kevésbé, hiszen azt az átkelési díjakból a révészek fizették.131 1326-ban azután újabb rendezésre került sor. A sóvám ügyében a pesti polgárok az országbíró és a budavári rektor közbenjárására kiegyeztek a káptalannal, lényegében elfogadva a 13. századi, akkor sérelmezett állapotot.132 Nem sokkal később, 1326. július 20-án ugyancsak a budavári rektor - most azonban a pesti bíróval közösen - közvetített a révészek és a káptalan között. A révészek elismerték a káptalan jogát a révvám egyharmadára, és ennek fejében egy vámtarifát fogadtak el.133 A pesti megegyezést 1345. április 1-jén Erzsébet királyné is jóváhagyta, és utasította Buda és Pest lakóit megtartására.134 A 15. század közepén újra kiéleződtek az ellentétek. A révészek újra megpróbálták a már IV. László alatt is eredményesen gyakorolt módszerek alkalmazását, be akarták magukat iktattatni a vám teljes tulajdonjogába. 1453-ban a káptalan megtiltotta a királynak, hogy a pesti révet új adományként az ottani révészeknek adja.135 1 454-ben Perényi János tárnokmester ítélőszéke elé került az ügy, aki úgy ítélt, hogy függetlenül a tényleges helyzettől, a rév egyharmada a káptalané. így tehát a révvám egyharmada fejében a káptalan már a rév egyharmadára is igényt tartott.136 Úgy látszik, hogy a révészek nem engedelmeskedtek az ítéletnek, mert néhány hónap múlva az uralkodó utasította Bodó Gergely és Buzlai László budai várnagyot, hogy kényszerítsék rá a révészeket az egyharmad fizetésére.137 Néhány nappal később pedig ünnepélyesen megerősítette a tárnokmester ítéletlevelét.138 1 469-ben újra tiltakozott a káptalan a nem fizetés miatt.139 Új per kezdődött 1492-ben a révészek és a káptalan között, utóbbiak ugyanis azzal vádolták a révészeket, hogy az 1467. évi Pest megyei közgyűlés óta nem fizették az egyharmadot.140 1494-ben végül a personalis praesentia bíróság újra megerősíti ítéletével a káptalan jogait, és elrendelte a káptalan beiktatását az egyharmad birtokába.141 Ez az ítélet váltotta ki a királyi jogügy igazgató beavatkozását a perbe: a révészek belátván, hogy saját erejükből nem tudnak szembeszállni a káptalannal, inkább vállalták közel kétszáz éves önállóságuk jogtalanná nyilvánítását (pedig önállóságukat a káptalan sem vitatta). A jogügy igazgató arra hivatkozott, hogy a hajósok conditionariusai a királynak, és ezért az 1326-os megegyezés érvénytelen, mint conditionariusok ugyanis nem vállalhattak saját nevükben kötelezettségeket. A rév és a kikötők tulajdon130 Ld. fenn, 110. j. 131 Utalunk itt Salamon 1878-85. II. 235. p. skk. 132 1326. június 2 : K.NAUZ 1863b 113-116 p 133 1326. július 20.: CD VII1/3. 56-59. p. 134 1345. augusztus 1.: MÓL Ft. Pozsonyi kpt lt. Capsa Bud [ma: Székesfehérvári kér. konv. It ], [Lad ] 1. fasc. 2. nr. 4, [MÓL DL 106088] 135 1453. február 18. MÓL Ft. Eszterg. érs. vil lt. [Észt. pr. It. Acta radicalia ] U. fasc. 4. nr. 94. [ma valószínűleg U 94., MOL DF 248753 ] 136 1454. január 21. Capsa Bud. [ma: Székesfehérvári kér. konv. lt ], [Lad ] la. fasc. 3. nr. 7. [MÓL DL 106096 ] 137 1454. június 5. Knauz 1863b. 35. sz. 138 1454. június 14. Capsa Bud. [ma: Székesfehérvári kér. konv. It ], [Lad.] la. fasc. 3. nr. 8. [MÓL DL 106097 ] 139 1469. október 16. K.NAUZ 1863b. 45. sz. 140 1492. szeptember 25. uo. 54. sz. 141 1494: Veszpr. kpt. o. It. Instr. regn. B. 37. [MOL DF 229872 ]
