Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
130 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete A 15. század folyamán már csak királyi hajósnak nevezik őket,120 1466-ban egyenrangú félként kötnek megállapodást a pesti tanáccsal,121 de azután 1495-ben a királyi ügyigazgató perbeli előadásából értesülünk jogi helyzetükről: még mindig a király kikötőiben élő királyi conditionariusok.122 Érthető, hogy a hajósok és révészek ki akarták vonni magukat a városi tanács joghatósága alól. Megkönnyítette helyzetüket, hogy a kikötők (a káptalan vámjogát nem számítva) nem jutottak idegen kézre, királyi földesuraság alatt maradtak. Ezért nem gyakorolhatott joghatóságot felettük a város sem. A közigazgatási és földesúri bírói joghatóságot valószínűleg a céh feje gyakorolta felettük, aki ezért kapta a bírói címet. Fellebbviteli fóruma a király budai provizora lett. A királyi földesuraság ezek szerint gyakorlatilag nem sokat jelentett. A királynak mint földesúrnak járó vámot a káptalan szedte, a kikötők és a rév földesuraságát azonban nem kapta meg. Szállításért — ha borravalójelleggel is — valamit fizet a király.123 A hajósok célja kezdettől az volt, hogy a mentességet a révvám alól elérjék, helyesebben, hogy a révvám birtokába jussanak. Bár, mint láttuk, több ízben valóban meg is kapták a királytól, nem tudták megtartani. Ha sikerült volna, olyan gazdasági függetlenséget érnek el, amelyet még egy szabad királyi város sem élvezett. A városi hatóság védelmére legfeljebb a 13. században voltak csak rászorulva, amikor az 1290-es évek vámperei során azt tolták előtérbe. Később erre már nem volt szükség. A várostól való függetlenség számtalan előnnyel járt. Nem tartoztak a tanács felügyelete alá, és így megkerülhették a városi polgárokra és a városban tartózkodó idegenekre érvényes kereskedelmi jogszabályokat.124 A hajósközösség tagjai kezdetben valószínűleg örökölték a conditionariusi állapotot, később azonban már teljesen szabad céhhé alakultak. A céhtagság nem volt életfogytiglan tartó, hanem szabad társulás, ahol a céhtagok céhjogaikat csak addig gyakorolták, amíg vállalták a hajózást.12S Feltehetően tagságuk zöme a városi polgárságból került ki, és a magukat megszedett céhtagok is oda léptek be. A céh már igen korán, ahogy arra Lederer rámutatott, kereskedő gildének felelt meg,126 amely elsősorban a dunai kereskedelmet próbálta monopolizálni.127 Véleményünk szerint a hajósközösség archaikus intézmény volt, a feudalizmus kialakulása korabeli állapotát őrizte meg, és így a fejlődésnek primitívebb formáját képviselte. A várostól való gazdasági elzárkózása gyengítette a város gazdasági erejét. Noha a feudális erőkkel szemben egyforma ellentéteik voltak, és ezért gyakran közösen is léptek fel, az egymás közti rivalizálás következtében az is előfordult, hogy a polgárok a hajósok ellen összefogtak az egyháziakkal.128 Ez is mutatja, hogy lényegében nem mondható egészséges jelenségnek a hajóscég függetlensége. A káptalan vámjoga igen súlyosan érintette a hajósokat, ezért állandóan igyekeztek kijátszani. 1268-ban Buda város tanácsa előtt kiegyeztek a káptalannal, hogy ezentúl a révátkelődíj egyharmadát adják a káptalannak vám fejében. A révészek jövedelmének tekintélyes részére ezzel a káptalan tette rá a kezét. A további egyezségek és ítéletek mind ezt vették alapul.129 120 1437. május 1.: CD X/7. 862. p. 121 Ld. 111.j. 122 1495. július 1.: MÓL DL 20336.; másik példánya KNAUZ 1863b. 56. sz.; Pest városa 1512. február 3-án a budai káptalan előtt azellen tiltakozik, hogy a király újabb kiváltságokat adjon a hajósoknak. Prot. Búd. 83. p. 123 1525. február 3.: FRAKNÓ1 1877b. 70. p. 124 Ld. a 111. j.-et. 125 Egy 1520-as évek közepén kelt tanúvallatási jegyzőkönyvben volt hajósokat hallgatnak ki. MÓL DL 32685. 126 Lederer 1928. i. h. 127 A Nyulak szigeti apácák egyik keltezetlen, de kb. az 1510-es évek elején kelt kérvénye szerint Bátáig is hajóztak. MÓL DL 26166. 128 Vö. 1335. április 26.: MÓL DL 2906.; 1336. december 13.: AO III. 312-315. p. 129 Ld. fenn, 107. j.
