Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
Budafelhévíz topográfiája és gazdasági fejlődése 121 kab-egyház előbb, mint a Mária-egyház.51 A két új plébánia létesítésével Felhévíz területe is fogyott. Új északi határa a jelek szerint valószínűleg hosszabb ideig nem volt tisztázva. 1269-ben Szent Jakab-egyházát még Felhévíz mellett állónak mondja a király,52 pedig mint láttuk, épp az északi határon épült fel, Óbuda mellett. Később alakul ki végleges faluhatára. Az új falu déli határa eredetileg az ottani királyi birtok határaival eshetett egybe, hiszen a melegvízforrások mellett működő királyi malom még a 16. században is Szentjakabfalvához tartozott.53 Közben a szigeti apácák és mások is szereztek itt malmokat. Az apácák ezt hévízi javaikkal együtt igazgatták,54 így azután - ha éppen nem Buda részének tekintették55 — a melegvízforrások területét a középkor végéig Fíévízhez és nem Szentjakabfalvához számították. Ezek szerint Felhévíz északon a melegvízforrásoknál működő malmoknál zárult, úgyhogy a malmok és a fürdők még ide tartoztak. Délen a buda-újhegyi és felhévízi plébániahatár választotta el egymástól a régi révtelepülést az új királyi várostól. Ennek helyét pontosan meg tudjuk határozni: a mai Bem József utca vonulatának, a régi külvárosi városfalnak felelt meg. A szigeti apácák hévízi birtokrésze ugyanis a középkorban a Duna mellett, a budai városfal szomszédságában terült el,56 egyházilag pedig a felhévízi plébániához tartozott.57 Hévíz birtokviszonyainak kialakulását a honfoglaláskori állapotok tisztázásából érthetjük meg. A régi Felhévíz területe a honfoglaláskor a magyarok akkori főfejedelmének, Kurszán kendének a birtokába jutott, ahogy azt Anonymus régi nemzetségi hagyományok alapján jól (tudta. Nála olvassuk ugyanis, hogy Kiindünek, Kurszán apjának adta Árpád a földet Attila városától (Óbuda) egészen Százhalomig és Gyoygig (azaz Fejér megye északi végéig).58 Györffy György kutatásai igazolták a Névtelen Jegyző állítását, egyben kihámozták a mondából a történeti valóságot, rámutatva arra, hogy Árpád Kurszán halála után nemzetségi javainak egy részét kisajátította.59 A kisajátítás ellenére épp itt Hévízen és környékén a 13. századig fennmaradtak a Kurszán-Kartal nemzetség birtokjogai. így a Kartal nembeli Uza fia Péteré volt egy malom a hévízi melegvízforrásoknál,60 nemzetségének másik tagja, Kabas Tamás fia Tamás pedig Szentjakabfalván birtokolt és Felhévízen élt.61 Eredetileg övék lehetett a jenői rév is, hiszen Hévízzel szemben Révjenőn szintén voltak a Kurszán nemzetségnek birtokrészei.62 Itt volt a 51 Bár 1247-ben már említik a Szent Jakab-egyházat (Ld. fenn, 38. j.), 1248-ban a keresztesek már csak a budaújhegyi Mária-egyházért pereskednek, Szentjakab tehát már önálló töltik (Ld. fenn, 36. j.). 52 1269. október 3. : BTOE I. 105-106. p. 53 Ld. alább a malmoknál. 54 Ld. alább a malmoknál. 55 1364. március 5.: „in Calidis Aquis prope ecclesiam hospitalis Sancti Spiritus Bude...” MOL DL 5289.; 1373. február 22.: „in Calidis Aquis in fine civitatis Budensis.” MOL DL 6096. stb. 56 1418. március 21.: „circa Qualidas (!) Aquas superiores penes murum civitatis Budensis in terris dominarum sanctimonialium site...” MOL DL 10680. [BTOE III/2. 25-27. p.], 1442. május 27.: „fundum curie ipsarum dominarum [. ..] penes portam seu muros iuxta Danubium.” MOL DL 13678. 57 1277. április 26.: BTOE I. 164. p. 58 Anonymus 46. c. (SRH I. 95.) 59 Györffy 1959. 142. p. skk. Vö. még Belitzky 1938. 67. p. skk. 60 BTOE 1.181. 61 Uo. 298-9. 62 Vö. ezekre KARÁCSONYI 1900-01. IL 305-309. p.; WERTNER 1899. 722-724. p. Ld. még BELITZKY 1938. és Györffy 1959. továbbá bártfai Szabó 1938. 433^134. p; Gárdonyi 1940. 15-16. p. (Jenőre); Makrai 1958. 62-63. p.
