Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Budafelhévíz topográfiája és gazdaság fejlődése
122 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete Kurszánok nemzetségi központja is Óbuda és Szentjakabfalva határában Uzaháza hegyén.63 A Kartal nemzetségi birtokok azonban, amint feltűnnek a forrásokban, már csak birtokrészek, amelyek igazolhatják ugyan az ősi birtoklás tényét, de ekkor már ősi szállásuk helyén a király a legnagyobb birtokos. Javaikat részben a kisajátítás következményeképp veszíthették el, részben azonban azért, mert a feudalizmus kialakulása idején még nem a földtulajdon, hanem az azt megmunkáló emberi kéz volt jelentős. A földművelésre való áttérés idején a Kurszán nemzetségnek csak kevés rabszolgája lehetett, és így kevés földet tudott megművelni. Helyette királyi népek foglalták el az üresen maradt területet,64 és így lett a királyság Hévíz és környékének tényleges birtokosa a feudális földtulajdon kialakulásakor.65 A királyság kezére került a rév: hajósai zömében királyi conditionariusok voltak,66 és vámját (lásd fenn), továbbá a vásárt és területét, a templomot és környékét az uralkodó adományozta el. A keresztesek a királytól kapott templommal megkapták a terület egyházi iurisdictióját, és így az egész területre földesúri jogokat vindikáltak.67 Ez azonban inkább csak a 13. század második felétől kezdődő folyamat, amikor a keresztesek már megtelepültek. A 13. század közepén tehát a birtoklási helyzet a következő. A felhévízi Szentháromság-templom plébániakörzetének az uralkodó (illetve felesége) a birtokosa, azonban a templom körül már kezd kialakulni a keresztesek önálló birtoka, és elszórtan birtokos még a Kartal nemzetség, továbbá közszabadok. Ekkor azonban két település kiválik Felhévíz területéből: Buda és Szentjakabfalva. Fővárosunk története szempontjából elsődlegesen fontos kérdés, hogy mikor és milyen módon ment ez végbe. Más alkalommal rámutattunk arra, hogy a későbbi Buda város területén még a városalapítás előtt királynéi népek éltek, birtokközpontjuk pedig a később Kammerhofhak nevezett és Zolnay által a mai Táncsics utca 9. helyére lokalizált kúria volt.68 Fiigedi Erik viszont azt próbálta valószínűsíteni, hogy a későbbi budai Szombathely (a mai Kapisztrán tér), szombati vásáraival szintén megelőzte a tatárjárást.69 Véleményünk sze63 Gerevich 1962. 380-381. p. Vagy ez volt a szövegben Kurszán várának nevezett hely, vagy - és az a valószínűbb - az Óbuda területére esett Kurszán vára helyett (amphiteatrum), amit Árpád foglalt le, ez lett a Kurszán nemzetség új birtokközpontja. 64 Vö. Markai 1958. 64. p. skk. 65 Feltehetően maradtak még elenyésző számban régi nemzetségi szabadok leszármazottai is, akik még megőrizték szabadságukat. 13. századi forrásainkban találunk ugyanis adatokat több olyan hévízi lakosra, akik a jelek szerint sem a Kurszán nemzetséghez nem tartoztak, sem királyi vagy keresztes függőségben nem voltak. Az Árpádházi Margit szentté avatási perében felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint több liber állapotú hévízi lakost hallgattak ki. Bár nagy részük nyilván terragiumot fizető hospes volt, de a magát gazdagnak nevező Mihályt nem hisszük, hogy ennek számíthatnánk. (1276. október 12.: MonVesp 1.383. p.) Ugyancsak ilyen lehetett az a hévízi Erős fia Fekete Miklós comes, aki hévízi kúriáján kívül szőlőket és Cinkota melletti birtokát adományozza az apácáknak. (1291: BTOEI. 277-278. p.; 1294: uo. 286. p.; [1295.] január 17.: uo. 289-90.) Ilyen kisnemessé váló közszabad utódok nagy számban éltek Pest és Pilis megyében, vö. Makrai 1958. 78-79. p. Budapest területén Gercse falu, amely Hévíz egyik nyugati szomszédja volt, ilyen kisnemesi település. Számos adat van rájuk a budai káptalan 16. századi protokollumában. (Prot. Búd.) 66 1267 körül a Nyulak szigeti apácáknak adományozzák őket. Szolgálatuk szerint Esztergomból a Csepel-szigetig kellett hajón szállítaniuk a királyt. BTOE I. 95. p. 67 Igen jól mutatja ezt a Kunc ispán majora körüli per. A kereszteseknek tulajdonképpen csak tizedjoguk volt a majorra, ők azonban földesúri jogokat akartak érvényesíteni. Vö. Csánki 1906. passim. Az apácákkal szemben is, pedig azok népei mind királyi szolgálatból kerültek hozzájuk, szintén érvényesíteni akarták a földesúri jogokat, és itt is csak egyházi joghatóságukat tudták elismertetni (Id. alább). 68 KUBINYI 1961a. 125. p. skk.; Kubinyi 1962. 168-169. p. 69 FÜGEDI 1961. 8. p. skk.
