Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - A király és a királyné kúriái a 13. századi Budán
A király és a királyné kúriái a 13. századi Budán 111 val szemben már jóval kevesebbet ír: „Nagy Lajos... azért telepítette 1343-ban, a neki adományozott Óbudára édesanyját, hogy e hatalmaskodó asszonnyal közös udvarát Budán megszüntesse.”90 Nagy Lajos azonban ekkor még Visegrádon székelt 1347-ig, tehát az anyakirálynéval közös udvara nem lehetett Budán.91 Erzsébet udvartartása egyébként végig ugyanabban a városban volt, mint fiáé,92 hiába kapta meg Óbudát.93 Az anyakirályné befolyása mellett Lajos feleségeinek szerepe teljesen jelentéktelen, a királynéi kancellária végig az övé volt.94 Jankovichnak igaza van, amikor a Márton-kápolna alapításából következtet a Kammerhof királynéi kúria jellegére. Az anyakirályné ugyanis maga alapította és építtette a Márton-kápolnát:95 ha az épület királyi kézben lett volna, erre okvetlenül rámutatott volna a királyné, mint ahogy 17 évvel később a déli palotában épített kápolnáról meg is mondja ugyanez az anyakirályné, hogy azt a király és királyné a királyi palotában építtették.96 Erzsébet Kammerhof-béli építkezéseit Ciliéi Hermann 1423. évi oklevele is igazolja.97 Ugyancsak a Kammerhof királynéiságát igazolja a Jankovich által helyesen felhasznált végrendelete az anyakirálynénak. Az 1380. április 6-án kelt végrendelet98 több helységet említ, így Óbudát, Beregszászt, a budai külvárost (sub castro Budensi), Lippát stb. Többször szerepel azonban helymegjelölés nélkül a domus (mindkét értelemben, mint udvartartás és mint épület), a domus nostra thesauraria és a Jankovich által is idézett superior capella. A külön hely meg nem jelölés arra kényszerít bennünket, hogy ezeket az oklevél kelethelyére lokalizáljuk. Ez pedig Buda és nem Óbuda. Óbudát az is kizárja, hogy ott a várat említi, ha tehát a domus stb. Óbudán lett volna, akkor nem a domus, hanem castrum kifejezést használta volna az anyakirályné. Végül megjegyezzük, hogy a végrendelet egy példányát is a domus nostrában rendeli megőrizni, a királyi levéltár pedig mint láttuk a camera seu conservatoriumban, melyet más adatok domus tavernicalisnak vagy thesaurariának neveznek, volt elhelyezve.99 Ezek szerint egy olyan házról emlékezik meg az anyakirályné, amelyben található a domus thesaurariája, vagy más szavakkal, camerája. Mi ez, ha nem a Kammerhof? Azt hisszük, ez megoldja Zolnay kétségeit is a superior capella adat felhasználásáról. Azon ellenvetésre pedig, hogy az 1423-as oklevél szerint Károly királyé volt a 90 Zolnay 1961.39. p. 91 Gárdonyi 1944. 224. p. 92 Mindig ugyanazokban a városokban keltez, ahol a királyi udvartartás székhelye volt. Óbudán szinte nem is ad ki oklevelet. 1346. február 5-én Visegrádon keltez (AO IV. 561. p.), azonban 1347. szeptember 23-án Budán István vajdával együtt fia egyik oklevelén kancelláriai relátorként tüntetik fel. (MÓL DL 87219.) A király 1347-től Budán lakik. (Ld. az előbbi jegyzetet.) Ugyancsak Budán keltez az anyakirályné 1348. március 31-én. (AO V. 173. p.) Amikor pedig az ötvenes évek második felében az udvar visszaköltözik Visegrádra (ld. Gárdonyi 1944. 225. p), Erzsébet is visszatér Visegrádra, és ettől kezdve okleveleinek zömét itt adja ki. (1357. április 6: AO VI. 553. p.; 1357. december 28: AO VI. 634-635. p. stb.) 93 1343. január 7: AO IV. 297. p. 94 GÁRDONYI 1915. 73. p. 95 MonVesp II. 130. p.; vö. JANKOVICH 1959. 76. p. Megjegyezzük, hogy maga a Márton kápolna titulusa is a királynéi birtoklás mellett szól. Erzsébet ugyanis ugyanaznap kér búcsút a szintén általa saját birtokán alapított hatvani Márton egyház számára, mint a budai Márton kápolnára. 1349. március 22: BOSSÁNYI 1916-18. 413^114. sz. Az adatra Kumorovitz Bernât professzor úr hívta fel a figyelmemet. 96 KUMOROVITZ 1963a. 97 „...cum spatio terre, in quo fundamentum de lapidibus per condam dominam reginam genitricem ipsius domini Lodovici regis positum haberetur”. 1423. július 3.: MOL DL 11384. [BTOE III/2. 75-76. p.] 98 MOL DL 6692. 99 Fekete Nagy 1936. 25. p. 10. j . Vö. még Sashegyi 1961.207. p.
