Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
A város és népessége
7.táblázat Budapest népességének belső mozgása 1890 és 1940 között Év A bejelentett lakásváltoztatások A háztartási alkalmazottak ki- és bejelentkezései Év ezer fő egy lakosra vetítve (fő) ezer fő egy háztartási alkalmazottra vetítve (fő) 1890 855 1,69 1900 1387 1,89 1910 1933 2,20 1920 1800 1,94 1930 1541 a) 1,53 262 4,14 1940 1187 a) 1,02 226 3,73 a) A be- és kijelentkezések. Forrás: THIRRING G. 1925. 70. p; BpStÉ 1931. 1941. p. A főváros népessége - a 7. táblázatban közölt számítási eredményeink szerint - általában igen mobillá vált a 20. század elejére. A századforduló körül évi átlagban minden lakosra évi két költözés jutott, mely csak az 1929-193 3-as gazdasági világválság után esett vissza a felére. A cselédek helyváltoztatási gyakorisága22 ennél még sokkal magasabb, az 1930-as években évi négy ki- és bejelentkezés, vagyis átlagosan két lakás- és munkaadóváltás körül mozgott. Szembetűnő, hogy a modernizálódás hatására a 20. században a lakosság helyváltoztatási hajlandósága általában is erősödött. A közlekedési statisztikák segítségével közvetett módon megállapítható, hogy a 19. század végéig a lakosság jelentős részének munkahelye vagy otthon, vagy az otthona közelében volt (8. táblázat). A kialakulófélben levő tömegközeledés igénybevétele ugyanis csak közvetlenül az első világháború előtt kezdett számottevővé válni, következésképp a munkahelyeknek a 19. század végéig a munkavállalók lakásától gyalog elérhető távolságra kellett elhelyezkedniük. Az adatok azt sugallják, hogy bár e téren az első világháború után jelentős változás következett be, a gyalog munkába járás tömeges jellege egészen az 1940-es évekig fennmaradt.23 22 L. erről GYANI 1992. 131-133. p. részletesebb elemzését. 23 Az 1880-ban egy főre jutó évi 34 utazás és 35-40 dunai átkelés arra enged következtetni, hogy a lakosságnak ekkor még csak töredéke használta napi rendszerességgel a tömegközlekedést. A többség valószínűleg csak nagyobb vásárlások, szabadidő-eltöltés, illetve egyéni és családi események alkalmával utazhatott e járműveken. Az első világháború után fordulat következik be, ugyanis az utazások száma nagyjából megduplázódik. Érdekes viszont, hogy ezen a szinten megáll, egészen az 1940-es évekig. A további változást mindössze a villamosról a buszközlekedésre való átáramlás lassú megindulása jelenti.
