Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)

Család, élet, társadalom a 18-20. században

nak csak kisebb, társadalmilag-vagyonilag magasabb szinten álló része polgárosodott a szó mindenféle értelmében már a második világháború előtt, nem a többség, mint ahogy azt hittük. Vagyis az a benyomásunk, hogy az egykorú társadalomtudomány, valamint az utókor társadalomtörténete által a budapesti családok és háztartások összetételéről, lakáshelyzetéről, életkörülményeiről rajzolt, egymásnak ellentmondó képek a statisztikai adatok tükrében egyszerre igazak is, meg nem is. A századforduló egykorú szociológiai és politikai vitairodalma, ha olykor a valóságosnál sötétebb képet, illetve perspektívát festett is, valójában elfogadható pontossággal vázolta a külvárosok szegény rétegeinek körülményeit, csak szövegeit nem osztályharcos szemlélettel kell értelmeznünk. Ugyanígy a polgári családdal, a polgári lakással foglalkozó társadalomkutatók belvárosi-lipótvárosi családokat, otthonokat megörökítő elemzései is valós képet adtak a felső, és részben a módosabb középrétegek háztartásairól, csak nem „az értelmiség, avagy a középosztály a társadalom vezető ereje" szemlélettel kell a vonatkozó információkat interpretálni. Bár az összesített adatok mennyiségileg az 1920-1930-as évekig inkább az előbbi kép - az elmaradott viszonyok, a zsúfoltság - irányába tolják el az arányokat, végső soron azonban egyik kép sem abszolutizálható. Budapest háztartásainak lakásviszonyait, életkörülményeit, területi elhelyezkedésüktől, társadalmi réteghez tartozásuktól függően még a 20. század közepén is az egyszerűség és a bonyolultság, a hagyományosság és a modemség egymásra halmozott, erős különbségei jellemezték. A lakásviszonyok változásának fővárosi trendje egybevág a társadalmi változásokkal, de mintha az együtt élő csoportok életkörülményeinek, lakviszonyainak javulása mind mennyiségileg, mind minőségileg elmaradt volna a társadalom átalakulása mögött, hasonlóan számos más, hirtelen urbanizálódott európai nagyvároshoz. A többség a polgári társadalmi viszonyoknak még csak bizonyos jellemvonásaival rendelkezett, még csak bizonyos elemeiket birtokolta. Már átalakulóban, de még valahol félúton volt a hagyományos és a modem társadalom között, amikor a második világháború beleszólt sorsának további alakulásába. 1.táblázat A házak, lakások és a népesség számának alakulása Év Házaka) Rendes

lakásokb) Összes tényleges népesség (fö) Egy házra jutó Év száma (darab) Összes tényleges népesség (fö) lakás (darab) népesség

(fő) 1785 5 052 10 563 50 427c) 2,2 10,0 1851 8500-9000

d) 33 902 169 058 3,6-4,0 18,7-21,0 1857 40 533 199 500d) 1869 9 351 52 583 280 349 5,3 30,0 1880 10 748 68 535 370 767 6,4 34,5 1890 13 066 94 359 506 384 7,2 38,8 1900 16 254 144 125 733 358 8,9 45,1 1910 18 035 169 034 880 371 9,4 48,8 1915 970 650