Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)

Család, élet, társadalom a 18-20. században

Ha megpróbáljuk a társadalmi rétegkülönbségek háztartásszerkezetre gyakorolt hatását lemérni, akkor az erre legelőször alkalmas, ugyancsak 1906-ból származó adatok alapján (30. táblázat) a lakásviszonyok szerint négy alaptípust látunk (pontosabban szólva az adatközlők eredményeiket az alábbi csoportokba rendezték): a) elsősorban a háztartásfő családjára épülő, egyedül élő háztartás; b) a fenti típus cselédet tartó változata; c) különböző idegen elemekkel együtt élő háztartás (valószínű, hogy a cseléd-, illetve albérlőtartástól függően ennek több változata van); d) lakását egy vagy több más háztartással (albérlőkkel) megosztó háztartás. A társadalmi piramis felső részén elhelyezkedő tisztviselő rétegek leggyakoribb háztartástípusa közel 50 százalékban a cselédes családi háztartás volt. Ezzel szemben az alsó rétegek - az ipari és kereskedelmi segédszemélyzet, szolgák, napszámosok és altisztek - háztartásainak 50-70 százaléka tisztán a háztartásfő családjából állt, a többiek általában egy vagy több albérlővel éltek együtt. E két véglet között helyezkedtek el a nyugdíjasok, valamint az önálló iparosok és kereskedők háztartásai, melyekben a cselédes és cseléd nélküli, valamint az albérlőtartó típusok mindegyike 25-35 százalék közötti arányban volt képviselve. Az önálló iparosok és kereskedők esetében ezen túlmenően kiugróan magas, 13 százalék volt az idegen elemeket -valószínűleg a háztartásban élő segédeket és tanulókat - tartalmazó háztartások aránya. Két évtizeddel később már lehetőség van a különböző társadalmi rétegek családi-háztartási összetételének némileg pontosabb elemzésére (31. táblázat). Az 1925. évi adatok azt mutatják, hogy a háztartásokban élő rokonok aránya mindenütt alacsony, és minden kategóriában szinte azonos. A háztartások nagyságának és összetételének különbségét egyértelműen a gyermekek és a cselédek létszáma szabta meg. Ily módon a budapesti társadalom, háztartásszerkezetét tekintve, ebben az időszakban három csoportra tagolódott. A munkások és altisztek cselédet szinte egyáltalán nem tartottak, háztartásaik gyermekszáma az átlagosnál magasabb, háztartásaik nagysága így összességében 3,7 fő körüli méretű. Ezt alig valamivel meghaladó nagyságúak (3,8-3,9 fősek) voltak a tisztviselő-háztartások, azonban itt az együtt élő gyermekek száma lényegesen alacsonyabb, átlagosan csak egy fö, viszont minden második csoportra jutott egy házicseléd. A legnagyobb méretű, átlagosan 4,3 fő körüli háztartásokat az önálló iparosok és kereskedők között találjuk. Utóbbiaknál a háztartásokban élő gyermekek száma megegyezett a munkásokéval és altisztekével, ugyanakkor cselédeik száma némileg még a tisztviselőkét is felülmúlta. Bár a háztartások összetételének alakulását az egyes társadalmi rétegekre vonatkozóan időben ezen adatközlés rendjében sem tudjuk követni, a cselédekről, a háztartásokban élő segédekről és tanulókról fentebb elmondottak alapján feltételezhetjük, hogy a 20. század első felére a vonatkozó adatokból láthatóknál a 19. század közepén, második felében valószínűleg élesebbek lehettek a különbségek a társadalmi rétegek háztartásszerkezetében. Egyértelműen erre utal, hogy a korábbi időszakokban - különösen a közép- és felső rétegek köreiben - a cselédtartás a 19. században lényegesen magasabb arányú volt, mint ahogy akkor még az iparos- és kereskedő-háztartásokban is sokkal több segéd és tanuló lakhatott. Természetesen az egyes háztartások gyermekszámai nem pusztán a szóban forgó társadalmi réteg családtervezésétől, termékenységének átlagos méretétől függtek, hanem konkrétan a háztartásfő (családfő) korától, nemétől, családi állapotától is, vagyis egyrészt attól, hogy a háztartásfő és családja történetének/életciklusának melyik szakaszában élt, másrészt milyen demográfiai (termékenységi) magatartást gyakorolt. Nyilvánvaló, hogy különböző életkorban és a házasságban eltöltött évek számától függően a háztartásban élő gyermekek számában több-