Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
a háztartásfő és feleség együttes adata. A népesség további, kb. negyed része albérletben élt, illetve a főbérlői háztartásokba épült be cselédként. Ezzel szemben a németek körében a háztartásfők és feleségük, illetőleg a női háztartásfők aránya messze meghaladja az átlagot. Ennek oka vélhetőleg az alacsony gyermekszámból, a csoportnak a századforduló közepére bekövetkező, korábban már említett elöregedéséből eredt. Valószínűleg evvel állhat kapcsolatban az a tény is, hogy viszonylag sokan éltek közülük intézeti háztartásban. A szlovák népesség mindkét fenti csoporttól eltérő képet mutatott. Feltűnően alacsony közöttük a főbérlői háztartás családtagjaként élők aránya; a férfiak 41, a nők 21 százalékában önállóvá válásuk csak az albérlet szintjén tudott létrejönni, a más háztartásokban idegen elemként élők (cselédek) aránya pedig a nők között igen magas volt, elérte a 24 százalékot. Másképp fogalmazva: az albérletben, illetőleg szolgaként élők aránya megközelítette közöttük a főbérlőként élőkét jelezve azt, hogy ez az emokulturális csoport állt a legmesszebb a „polgári család" ideájának megvalósításától. Természetesen alaposan elvetnénk a sulykot, ha ezeket a különbségeket főként az etaokulturális csoportokra jellemző sajátosságként értelmeznénk. Nyilvánvalóan komoly szerepet játszhatott a szlovák, német, illetve magyar háztartások eltérő státasarányainak kialakulásában a szóban forgó csoportok társadalmi-foglalkozási pozíciószerkezetének különbözősége. Elég, ha itt a szőlősgazda budai német polgár, és a pesti építkezésekre idevándorolt, felvidéki szlovák segédmunkás ellentétpárját említjük, aminek következményei nyilvánvalóan a háztartási státusszerkezetben és tulajdonosi/bérleti viszonyok jellemző arányaiban egyaránt jelentkeztek. Ha az etaokulturális különbségeket a felekezetek felől próbáljuk megközelíteni (29. táblázat), azt látjuk, hogy a különbségek elsősorban az izraelita és nem izraelita vallásúak között húzódnak meg. Míg a római katolikus, evangélikus és református népességnek összesítve kb. 70 százaléka élt főbérlői háztartások keretei között, addig ez az arány a zsidó népességben elérte a 84 százalékot. A zsidó népesség albérlőként, cselédként, segédként vagy intézeti háztartásban élő része általában lényegesen kisebb arányú volt, mint a többi felekezeteké. Különösen feltűnőek a különbségek a nők esetében, ahol is a keresztény felekezetekhez tartozók körében a cselédek és szolgák aránya 15-23 százalék közötti, míg a zsidóknál nem érte el a 2 százalékot sem. A különbségek tehát olyan méretűek, hogy egyszerűen az egyes etaokulturális csoportok társadalmi struktúráinak eltéréseivel már nem magyarázhatók. Azt sugallják, hogy a zsidó népességben például a ténylegesen létező társadalmi szerkezetbeli eltérések mellett valószínűleg más, családcentrikusabb életstratégiát és háztartásmodellt kell sejtenünk. A lányok ritkán mennek cselédnek, a fiatalok között kevesebben válnak albérlővé, az idős rokonoknak pedig mintha biztonságosabb helyük lenne a zsidó családokban. Erre utal, hogy az intézeti háztartásokban élők aránya a zsidók között mindössze harmada az egyéb felekezetekének, vagyis lényegesen kevesebb olyan társadalmi helyzetű személy található e csoportban, aki intézeti háztartásba kényszerült. Valószínűleg családjaik, háztartásaik szélesebb keretekben láttak el szociális funkciókat, mint a többi felekezeti csoporté. Sajnos adatainkat, metszeteinket az adatközlések hiányosságai miatt időben nem tudjuk mozgatni. Feltételezhető azonban, hogy a fentebb bemutatott etaokulturális csoportok közötti különbségek egy generációval később, a harmincas években az asszimiláció előrehaladása következtében tovább halványodtak. Az azonban, hogy a zsidó népesség háztartási jellemzői közeledtek-e a nem zsidókéhoz, még további kutatásokat kíván - nem kizárt ugyanis, hogy a politikai antiszemitizmus két világháború között bekövetkezett felerősödése inkább gátolta, mint segítette a családi stratégiák homogenizálódását, és lehetséges, hogy inkább erősítette az e csoportba tartozók befelé, a saját család és háztartás felé fordulását.
