Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
nyok között sem egy-egy agrárgazdaság udvara köré emelt épületekbe, hanem városi házak lakásaiba szerveződtek. Bár maguk a házak a 19. század első felében építészetileg nem osztódtak világosan több lakásra, a bennük élő háztartások elkülönülése egymástól - nem utolsósorban egyszerűbb szerkezetük miatt-határozottabb, és a lakás, illetve lakófél jellegével jobban meghatározható volt. A bökkenő az, hogy kifejezett háztartásstatisztika időszakunkban sem országosan, sem Budapestre vonatkozóan egészen az 194l-es népszámlálásig nem készült. A statisztikusok a lakófél fogalom kezdeti alkalmazása után 1880-tól adatgyűjtéseiket nem a háztartásra, hanem az egyénekre és a lakásokra alapozták, s a használható adatok részletes közzétételére sem mindig fordítottak kellő figyelmet.66 Triirring Lajos még az 1930-as években is csak becslésekre hagyatkozhatott a háztartások tényleges számával kapcsolatban. Csak a két háború közti időszakban kezdett világossá válni a társadalomkutatók egy része számára, hogy nem egyszerűen megoldatlan lakáskérdésről és egykéről, hanem a család, az együtt élő csoport alapvető válságáról és átalakulásáról van szó, tehát minden ide vonatkozó adatot gyűjteni és elemezni kellene.67 Az általunk vizsgált időszakban az újabb kutatások szerint mint ideáltípus, és egyúttal mint az úgynevezett „középosztály" körében a leggyakrabban előforduló tényleges változat a „polgári család" volt. Ennek fö jellemzői a következők: a) a termelés helyett az egyéni jövedelemszerzésre és ennek közös fogyasztására épül; b) bár a rokonságnak továbbra is fontos szerepe van az együtt élő csoport szerkezete egyszerű, lényegében a háztartásfő családjára és 1-2 cselédre korlátozódik, a korábbi rokon és egyéb nem rokon elemek egy része kiválik, önállósul, illetve függő viszonya szerződéses formában világosan objektiválódik; c) a keresők és eltartottak fogalmának megjelenésével, valamint a férfi háztartásfő-, feleség-, gyermekszerepek átalakulásával a háztartáson belüli hatalmi és munkamegosztási viszonyok is átalakulnak; d) a háztartás igyekszik távolságot tartani a társadalomtól, megnő az mtim családi élet fontossága; e) a változások rányomják bélyegüket a háztartás lakóhely ének-lakókörnyezetének átalakulására. A polgári lakás egyrészt az egyes háztartások térbeli elválasztására, másrészt a lakáson belül eltérő funkcionális terek (reprezentációs, lakó és szolgálati vagy gazdasági tér) létrehozására törekszik.68 A polgári családtípuson belül - egyes szerzők szerint: mellett - külön variánsok j öttek létre. Eszerint a középosztály háztartásának a századfordulón a háromszobás lakás és a cselédtartás volt az alapvető jellemzője,69 ahol a háztartásfő felesége elsősorban reprezentatív funkciót töltött be, és a házimunkát a cseléddel végeztette. H. Sas Judit szerint pedig minden fontosabb társadalmi rétegnek külön „családtípusa" volt - a kereskedő- és középosztályi család mellett a szerző megrajzolta az altiszti és a munkáscsalád, valamint a megfelelő falusi változatok (a pa-66 THIRRING L. 1937. Vö. THIRRING L. 1958.; Szűcs 1990. 67 SZÉL 1930. Buday Dezső a háború végén érdekes eszmefuttatást készített a különböző tevékenységek fokozatos háztartásból való kiválásáról és a piacgazdaság, illetőleg a szociális intézmények működési körébe kerüléséről (BUDA Y 1918). 68 DÉZNAI 1932.; GYÁNI 1983a.; HANÁK 1983.; SOMLAI 1986. 69 HANÁK 1983. Vö. GYÁNI 1983a. Gyáni szerint a két világháború között e jellemzők azonban a középosztály körében már nem tekinthetők általánosnak.
