Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
gyobb volt, mint a belterületeken, s az adatok szerint épp az általuk lakott kisebb lakások világítása volt rosszabb, hagyományőrzőbb.51 A beépítettség, a házak és lakások mérete és felszereltsége, irifrastxuküirális ellátottsága szempontjából Budapest már a századfordulótól többé-kevésbé világosan elhatárolható övezetekre tagolódott, melyek nemcsak az urbanizáció eltérő színvonalával és a belvárostól való távolsággal, hanem a társadalom topográfiai rétegződésével is szoros kölcsönhatásban álltak. Ha a legrészletesebb, 1941. évi adatok és az új, a külső és belső városrészeket egymástól jobban elkülönítő területi beosztás alapján52 megpróbáljuk a főváros lakóterületét övezetekbe osztani, a második világháború előtti időszakban az alábbi hat csoport alakítható ki: 1. módos pesti belváros (IV. és V. kerület, a volt pesti Belváros és Lipótváros): sűrűn beépített, zöldfelületet alig tartalmazó városrész, túlnyomórészt emeletes bérházakkal - még az egylakásos házak nagyobb része is többszintes -, a lakások fele telefonos és központi fűtéses, majdnem mindegyikük gázzal ellátott; 2. budai belváros (az új I. és II. kerület): mfrastrukturális ellátottsága közel ugyanolyan magas színvonalú, mint a pesti belvárosé, de beépítettsége alacsonyabb fokú, házai kisebbek, körülbelül hatodrészük földszintes, több mint felük kerttel is rendelkezett; 3. szegény pesti belváros (az új VI. és VII. kerület, a Teréz- és Erzsébetváros) : beépítettsége, gázellátottsága hasonló a gazdag részéhez, de a telefonos, központi fűtéses lakások aránya csak 15-20 százalék körüli volt jelezve azt, hogy egyrészt lakossága a kevésbé vagyonosak közül került ki, másrészt házai között kevesebb újonnan építettet, illetőleg modernizáltat lehetett találni; 4. a budai XI-XII. kerület kifejezetten kertvárosi jellegű volt. Annak ellenére, hogy még az 1930-as években is viszonylag szórt beépítettségűek - a házak fele földszintes, 80 százalékuk kertes -, infrastriikturális ellátottságuk (központi fűtés, telefon) magasabb szintű, mint a belvárosi VI. és VU. kerületé (a nagy területi szórtság hátránya egyedül az alacsonyabb szintű gázellátásban mutatkozott meg); 5. Óbuda, Kőbánya, Angyalföld és Zugló (a III., X. és az új Xm-XIV. kerület) alkotta az igazi külvárost: a gázellátottság alacsony, a víz- és villanyhálózat is csak 60-80 százalékos, központi fűtéses, telefonos lakás szinte egyáltalán nincs, a házak 70-80 százaléka kertes, földszintes. A földszintes házak kb. fele azonban többlakásos - itt találhatók azok a bizonyos földszintes, külvárosi bérházak;53 6. a József- és Ferencváros (VIII. és IX. kerület) átmeneti övezetet alkotott a külvárosok és a szegény belváros között. Mind a házak nagyságát, beépítettségét, mind az infrastri&turális ellátottságot jelző mutatók az említett két övezet értékei között helyezkedtek el.5 Az övezetek persze nem pusztán lakástípus- és lakásminőségbeli eltéréseket, hanem társadalmi és életmódkülönbségeket is hordoztak. A pesti és a budai belvárosokban, illetőleg a budai zöldövezetben (kisebb mértékben a pesti Zugló kertvárosban) lényegesen nagyobb arány-51 SZÁNTÓ 1940. 52 1930-ban az addigi 10 kerület helyett az I. és V-VTJ. kerületek külső részeinek Ónálló kerületekbe szervezése révén a főváros közigazgatási alegységeinek száma 14-re emelkedett 53 A kerületi szintű adatok elrejtik azt a tényt, hogy a III. kerület egy része (a Római part és Csillaghegy), valamint a XI-XII. kerülethez tartozó egyes területek kertvárosi, illetve üdülőövezeti jellegűek voltak, statisztikailag azonban nem volt jelentős, az összesen értékeket megváltoztató súlyuk. 54 Az övezetbe sorolás a BpStÉ (1944) alapján készült, mely az mfrastrukturális mutatókon túlmenően megadta a kerttel-előkerttel rendelkező épületek arányát is kerületenként.
