Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
szerkezetének változására) csak érintőlegesen, vagy egyáltalán nem tértek ki. Ráadásul a felhasznált statisztikai forrásanyag elemzése a hibáktól sem volt mentes.5 Fentiek elmondását azért t^ottuk fontosnak, mert a historiográfiai előzmények alapvetően meghatározták jelen kutatásunk feladatait, kereteit és korlátait. Az irodalom áttekintése után egyértelművé vált számunkra, hogy a budapesti családok és háztartások átfogó történetének megrajzolásához újra vissza kell temünk az alapforrásokhoz. Másképp fogalmazva: mivel úgy éreztük, hogy az eddig keletkezett irodalom nem adott minden esetben megbízható alapokat az elemzéshez, kénytelenek voltunk saját adatbázist létrehozni. Az alábbiakban tehát következtetéseink erre, a népszámlálásokból, statisztikai évkönyvekből kigyűjtött, illetve számított adatokra épülnek, melyeket a lehetőség és a szükség szerint egészítettünk ki a statisztikusok és társadalomkutatók egykorú megfigyeléseivel, illetve a történészek későbbi kutatási eredményeivel.6 A nem publikált szöveges források (az egykorú hivatali iratanyag) felhasználása főként terjedelmi okok miatt nem bizonyult kivihetőnek. Benyomásunk szerint azonban - s reméljük, olvasónk ezzel egyet fog érteni - a publikált anyag általában elegendőnek tűnik a statisztikai adatok értelmezéséhez. Természetesen ez az adatbázis messze van a tökéletestől. Már maguk az egykorú statisztikai felvételek is meghatározott fogalmi keretekben mozogtak, és így bizonyos szemléletet és célirányos érdeklődést tükröztek, melyek ma talán nem minden esetben tűnnek fontosnak, illetve korszerűnek. Még inkább vonatkozik ez az adatközlésekre. A szerzők rendszerint csak a megírás időpontjában aktuálisnak tartott kérdéseket elemezték részletesen, más témákra nem, vagy alig tértek ki. Ráadásul a bemutatni kívánt jelenség vagy folyamat alátámasztására alkalmas adatokat is többnyire összevont formában tették közzé. Csak néhány példa illusztrációképpen: 1906 előtt alig-alig van képünk a házak és lakások infrastrukturális ellátottságáról, a háztartások számáról és szerkezetéről, viszont a lakosság etnikai és vallási összetételére vonatkozó adatok - melyek jelentősége a 19. század közepétől kezdve rohamosan csökken - számos összefüggésben elemezhetők. Az etnikai-felekezeti adatközlések csakazl910-es évektől kezdve ritkulnak meg. (Ez alól kivétel a zsidóság, mert politikai okok miatt a rájuk vonatkozó információk az 1930-as évektől jelentős mértékben kibővülnek.) Az első világháború után sajnos jóval kevesebb figyelmet fordítanak az adatok kerületek szerinti részletezésére is. Jószerivel csak a lakásstatisztika áll szinte az egész vizsgált korszakon keresztül viszonylag bőségesen rendelkezésre, elsősorban a lakások nagyságára és laksűrűségére vonatkozó adatokkal. Utóbbiakat annak köszönhetjük, hogy a lakáskérdés, avagy egyenesebben fogalmazva a lakáshiány a 19. század közepétől végigkísérte a főváros történetét. (Ami persze nem jelenti azt, hogy a felvett lakásstatisztikai adatok és közléseik minden esetben változtatás nélküli, konzisztens adatsorokat adnak az utókor kutatója számára.7 A felsoroltakat azért tartottuk fontosnak kiemelni, mert az olvasó figyelmét fel kell hívnunk arra a tényre, amely a statisztikai adatközlések sajátos természetéből adódik: ha nem állnak ren-5 Egyes szerzőkpéldáulBudapestnépesség-éstársadalomfejlődésének vélelmezett 19. század közepi megtorpanását a hiányosan ismert, illetve tévesen interpretált 1851 és 1869 közötti népszámlálási adatokkal próbálták alátámasztani. 6 Levéltári forrásokat két ok miatt nem állt módunkban használni: a korszakra vonatkozó egykorú összeírások, népszámlálások és speciális statisztikai felvételek táblázatos alapanyaga szinte teljes egészében elpusztult. Néhány 1850 és 1870 közötti töredéktől eltekintve mindössze az 1927-es cselédstatisztikai felmérés, valamint az 1941. évi lakásösszeírás anyaga maradt fenn. Előbbit azonban Gyáni Gábor példaszerű részletességgel feldolgozta (GYÁNI 1979.; GYÁNI 1983a.; GYÁNI 1983b.), míg az utóbbi hatalmas adattömeg újraelemzése jelen munka kereteit és lehetőségeit messze meghaladta volna. 7 FARKAS-VAJDA 1990.
