Faragó Tamás: A múlt és a számok. Pest Buda és környéke népessége és társadalma a 18-20. században - Várostörténeti tanulmányok 10. (Budapest, 2008)
Család, élet, társadalom a 18-20. században
pelnek az összeírásokban. Előfordul, hogy egy-egy összeírás megadja a fiatal férfiak, illetve gyermekek adatait is, ezek használatától azonban, ha csak lehet, érdemes eltekinteni. A gyermekek és fiatalkorúak adatai ugyanis gyakran hiányosak, részlegesen feljegyzettek, így figyelembevételükkel csak feleslegesen nehezítjük összehasonlításra alkalmas adatsorok létrehozatalát. (Nem egyértelmű ugyanis, hogy két ilyen adatsor különbsége mekkora mértékben adódik a tényleges népességi-társadalmi változásokból, és mekkora mértékben az eltérő pontosságú számbavételből.) Ugyancsak kérdéses, hogy mikor és mennyiben tekinthető egy-egy összeírt személy háztartásfőnek (családfőnek). Bár manapság a kutatók rendszeresen ezt feltételezik, valójában azonban egyáltalán nem biztos, hogy minden összeírásba bekerült férfi egyúttal egy családot vagy háztartást vezet, illetve képvisel. A népszámlálásokkal és a nem nemesek összeírásaival kapcsolatban konkrétan tudjuk, hogy főként a zsellérek egy része nem önálló háztartásfő, de az adóösszeírásokban is előfordul, hogy a háztartás egyik-másik felnőtt férfi tagja önálló adóalanyként szerepel, noha családi/háztartási viszonyaiban egyáltalán nem biztos, hogy önálló, illetve különálló volt.21 Ugyanakkor nem egy esetben az önálló háztartást alkotó, egyedülálló özvegyasszonyok hiányoznak a figyelmüket főként a férfinépességre összpontosító forrásokból. Fentiek miatt a társadalmi rétegződés legjobb megközelítése véleményünk szerint az, ha a nők és férfiak csoportját a lehetőség szerint külön kezeljük, és utóbbiak esetében nem az összlétszámból, nem a háztartások számából, hanem csak a felnőtt férfiak adataiból indulunk ki. Nézzük az alábbiakban egyenként a különböző összeíráscsoportokat. Közülük az elsőt az 1770-es évektől kezdve készített lélekösszeírások alkotják. Sajnos ezek részletes eredményei Pesttel ellentétben22 nem maradtak fenn, így kénytelenek vagyunk az országos összesítőkben Budára vonatkozóan található adatok elemzésével beérni (10. táblázat). A forrás a nemesek és a katonák kivételével a város teljes népességét rögzíti a fontosabbnak tekintett foglalkozási, illetve státuscsoportok szerint. Bár kisebb bizonytalanságok az egymást sűrűn követő összeírások között előfordulnak (gondolunk itt a kereskedők, kézművesmesterek és -legények, a szegények, valamint az ismeretlen foglalkozásúak számának és arányának ingadozásaira), a szóban forgó forrásokból azonban elég egyértelműen láthatók a felnőtt férfinépesség főbb arányai. Nagyjából fele részük szolga és napszámos, 20 százalék körülire tehetők a kézműveslegények és kereskedősegédek, 13 százalék az önálló kereskedő és kézműves, végül 11-13 százalék közötti a papok, tisztviselők, értelmiségiek együttes aránya. (Főként utóbbiak száma és aránya azonban az összeírásból hiányzó nemesek hozzáadásával jelentősen megnőne.) Az 1785-1787. évi népszámlálások más, a foglalkozást sokkal inkább a rendi státussal ötvöző (vagy inkább keverő) kategóriákba osztják szét az előbb említett foglalkozási csoportokba tartozókat (11. táblázat). A papok alacsony aránya e forrásban egyrészt annak tudható be, hogy a szerzetesrendek 1782. évi megszüntetése miatt egy részük feltehetőleg eltávozott a vá-21 Thirring Gusztáv már a harmincas években kimutatta, hogy a famíliák jelentős részében több státussal megjelölt felnőtt férfit is összeírtak - Kecskemét esetében például 1787-ben a háztartások közel 20 százalékában 2-4 státussal jelölt személy élt -, vagyis nem tekinthető mindegyikük önálló háztartásfőnek (THTRRING G. 1935a.). Egyébként a famíliákon belüli második-harmadik státussal rendelkező férfi az esetek többségében zsellérbesorolást kapott, ez azonban nem tekinthető azonosnak az úrbérrendezés és az állami adóösszeírások többnyire valóban önálló háztartásfejeként élő és adót fizető házas vagy hazátlan zsellérével. Megjegyzendő: tapasztalataink szerint az adóösszeírások során is előfordult, hogy egy néven több személy szerepelt. Többnyire a háztartásban élő házas fiú vagy fivér kapott a háztartásfővel azonosan jobbágy vagy zsellér besorolást. Az összegzésekben számukat feltüntették, név szerint azonban külön nem vették őket nyilvántartásba 22 THIRRING G. 1934.
