Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
A dunántúli városok társadalma
megoszlására, hanem az összeírok figyelmének ki kellett terjednie nyersanyag-beszerzési forrásaikra és termékeik piacaira is. Az összeírás arra vonatkozóan •> tartalmaz adatokat, hogy az iparosok szakértelme megfelelő-e, számuk elegendő-e a települf szükségleteinek kielégítésére, hány legényt és inast foglalkoztatnak, hol és hogyan szerz; \ be szerszámaikat és a nyersanyagot, hol adják el termékeiket, és útjaikon milyen vámt ; terhelik őket. Felvilágosítást kapunk arra vonatkozóan is, hogy a kézművesek helyi, hazai vagy külföldi származásúak, hol tanultak, mikor települtek le az összeírt helységben, céhtagok-e, s 'ia igen, mely céhhez tartoznak. Az összeírok azt is feltüntették, hogy van-e házuk, s mesterségükből élnek vagy gazdasággal is rendelkeznek-e. Ez az összeírás Széchényi kerületében teljességében csupán Baranya megyére vonatkozóan maradt fenn (vagy készült el). A kérdőpontra adott válaszok is, bár részletességük járásonként változó, itt a legpontosabbak és a legrészletesebbek.29 Töredékesen maradt fenn Verőce és Tolna megye összeírása (itt elkészült Tolna mezőváros igen részletes conscriptiója is).30 Somogy megyéből mindössze vagy két tucat falu és Kaposvár összeírásával rendelkezünk, amely éppen a vizsgálatunk szempontjából érdekes kérdőpontokra jóval kevésbé részletes válaszokat és adatokat tartalmaz, mint a Baranya megyei mezővárosok vagy Tolna mezőváros mintaszerűen készített összeírása. Kaposvár összeírója igen sok kérdőpontra elnagyoltan, összevontan adott feleletet, másokat figyelmen kívül hagyott. Az iparosokról csak származás-, illetve tanulóhelyükre, bevándorlásuk idejére és céhtagságukra vonatkozóan tüntette fel név szerint az egyedi adatokat; a többi kérdőpontra vonatkozóan csak összesítő jellemzést és összesített adatokat adott. Ennek ellenére ez az összeírás a vizsgált korszak társadalmi-gazdasági struktúrájának megismeréséhez a leggazdagabb forrásnak tekinthető. A mezőgazdasági termelésre vonatkozóan az összeírásból kitűnik, hogy a város határa 1216 1100 négyszögöles hold I. osztályú szántóból, 519 hold másodosztályú rétből és 766 kapás, hamiadik osztályú szőlőből állt. Az évi terméshozamot 2000 kereszt búzára, 400 kereszt rozsra, 72 kereszt árpára és 200 kereszt zabra becsülték, s megemlítik, hogy ezenkívül pusztákon is gazdálkodnak. Eladni való felesleget nem termeltek; ha mégis akadt, helyben adták el. Allatokkal nem kereskedtek, mert még ha akadt volna is eladó jószág, vevőt nem találtak volna rá. A városban 2111 katolikus lelket írtak össze, mellettük kis számban éltek protestánsok és zsidók is. Nemzetiségi megoszlásukat tekintve magyarok, németek, horvátok és szlavónok. Iskolájukban egy tanító, két instruktor segítségével magyar és német nyelven oktatta a gyermekeket. A lakosság helyzetét az 1767. évi szerződés szabályozta, melynek pontjait az összeíró röviden ismerteti. A város külső képére vonatkozóan megjegyzi, hogy a régebbi házak fából, az újabbak már a szabályzat szerint épülnek, s a téglát hozzá helyben veszik. A házak többségét l-l család lakta, csak néhányban található 1-2 lakó (subinquilinus). Jogi helyzetüket tekintve a lakosság többségét oppidamisoknak nevezi, s mindössze 3 ritsticiisX. tart nyilván, akik az összeírás szerint szabadmenetelűek voltak. Öltözet tekintetében „...oppidani plenique utuntur laneis, coloni vero causapearis vestibus, faeminae ante communi vestitu partim ex lineis, partim aliis materiis comparato hungarico vestitu... cöntentantur." [,,a jómódú (mező)városiak öltözködésre gyapjút használtak, a parasztok megelégedtek a nemezből készült ruhákkal, a nők 29 Uo. Fol. Lat. 289. 30 Uo. Fol. Lat. 296.
