Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
A dunántúli városok társadalma
évekre vonatkozó adatok igazolni látszanak. Az 1767. évi összeírás szerint a 119 hold irtásból nyert szántó- és rétterület 81 gazda kezén oszlott meg. 11 hazátlan zsellér összesen 14 holdat művelt. A legnagyobb árendás birtokokkal rendelkező gazdák közül 16-nak még összesen 56,25 hold irtásföldje is volt. Azaz az irtványföldeken gazdálkodók 20%-át kitevő vagyonos réteg kezén összpontosult akkor az irtásoknak csaknem a fele (47%). De az is igaz, hogy az 1767-ben irtványföldön gazdálkodó hazátlan zsellérek közül 8 (73%), a házasok közül 40 (58%) 1761-ben, illetve 1767-ben először szereplő adózó volt, ami azt jelenti, hogy az 1761 után beköltözötteknekkb. egyötöde irtás útján jutott termőföldhöz már azokban az években is, amikor az irtványföldek aránya jóval kisebb volt. Természetesnek kell hát tartanunk, hogy az árendás földek nagy része a már régebben honos családok kezén összpontosult, s ezért a fentebb felsorakoztatott adatok alapján helytelen lenne e vagyonos felső réteg nagyfokú zártságára következtetnünk. Annál is inkább, mert e területükben korlátolt árendás földek legnagyobb birtokosai közé nem jelentéktelen számban kerültek be új telepesek. Az 1751. évi legnagyobb terméssel rendelkező gazdák 21%-a, az 1767. évinek 31 %-a, az 1767. évinek 26%-a 27 és az 1784. évieknek 28%-a új, az adójegyzékben az említett évben először szereplő adózókból került ki.27 Az árendás földeken gazdálkodó legvagyonosabb adózók egynegyedének kicserélődése új betelepülőkkel viszonylag nyitottnak tünteti fel e réteget, s az irtványföldek megoszlásának és terméseredményeinek ismerte nyilván a város felső, vagyonos rétegének még nagyobb nyitottságát mutatná ki. A kaposvári vagyonos réteg jellegéről azonban nem csak az irtványföldek, illetve az össztermés ismeretében alkothatnánk pontosabb képet. Ehhez a családkutatás tudna fontos adalékokat szolgáltatni, hiszen az is elképzelhető, hogy a felsőbb rétegbe emelkedők jelentős része családi kapcsolatok, beházasodás útján került közéjük. Az árendás földeken gazdálkodók vagyonos rétegébe azonban így is az újonnan betelepülőknek csak 3-4%>-a jutott be rövid idő alatt. (Ez alól csak az 1760-as évek eleje jelent kivételt, amikor az új nagygazdák az az évi adójegyzékben először szereplőknek 20%-át tették ki.) Az 175 l-ben a legnagyobb terméssel rendelkezők közé először bekerült új telepesek kivétel nélkül egyben iparüzők is voltak; az 1761. évieknek 80%-a került ki a kézművesek és kereskedők közül. 1784-ben azonban arányuk 33%-ra csökkent. Míg 1751-ben az újonnan betelepült kézművesek és kereskedők 9%-a, 1761-ben pedig több mint fele jelentkezik a vagyonosabb adózók között, addig 1784-ben az újonnan jött iparosoknak csak 3%-a. Ez az arány pedig teljesen azonos a nem iparüző új betelepülök arányával. Ez természetesen nem annak a jele, hogy a kézművesek fokozatosan felhagytak volna az őstermeléssel, hanem azt mutatja, hogy az árendás földek megszerzésének lehetősége oly mértékben korlátozódott, hogy megművelhető földhöz csak irtás útján vagy irtványföldek megszerzésével juthattak. A kézművesek mesterségbeli megoszlásáról, működéséről, megélhetési módjáról 1785-ből rendelkezünk először összefoglaló adatokkal a Széchényi Ferencnek mint kerületi biztosnak készített, igen kimerítő összeírásból.28 Az egyes településekről rendkívül részletes és sokoldalú tájékoztatást nyújtó összeírásnak a kézműipar és kereskedelem helyzetére vonatkozó kérdőpontjai a szokásos összeírásokénál jóval gazdagabb és sokrétűbb adatanyagot eredményeztek, amennyiben a kérdések nem korlátozódtak a kézművesek számára és mesterségbeli 27 Az 1767. évieknél ideszámítottuk az 1761-ben először szereplöket is. 28 Notitia physico-politico-topographica comitatus Somogyiensis. (1785-1786). OSZK. Kézirattár. Fol. Lat. 298.
