Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
A dunántúli városok társadalma
Az adózó háztartások, illetve az adózók számának vizsgálata azt mutatja, hogy a 18. század folyamán, azaz nyolcvan év alatt az adózó háztartások száma a hatszorosára, az adózóké pedig négy és félszeresére nőtt; egy évszázad alatt pedig ötszörös, illetve hétszeres növekedést tapasztalunk. A táblázatból az is leolvasható, hogy a legnagyobb arányú növekedés az 1750-60-as években ment végbe. Ezután a növekedés üteme lelassult; úgy tűnik, a nagy bevándorlási hullám elapadt, s a természetes szaporalt mellett a bevándorlás kevésbé számottevő szerepet játszott. Erre utal az a tény is, hogy az 1780-as évektől kezdve a város beépített területe csaknem változatlan maradt: 1730-ban 132, 1767-ben 278, 1784-ben 358, a József-kori összeírás szerint pedig 385 ház állt a városban.6 Ugyanez a szám szerepel az 1802. évi uradalmi összeírásban is, és 1828-ban Ludovicus Nagy is csak 396 házat tart számon. Kérdéses azonban, hogy az adójegyzékek híven tükrözik-e Kaposvár 18. századi benépesülésének a század közepén észlelhető felfelé ívelését, és az azt követő lelassuló fejlődést. S vajon meg lehet-e kísérelni az adózók vagy az adózó háztartások számának alakulásából, növekedési arányszámaiból a város lélekszámának meghatározását? Lehet-e az adózó háztartások csökkenő számából egyértelműen a népességszám emelkedésének megtorpanására vagy visszaesésre következtetni? E kétségek nem csak a miatt a közismert tény miatt merülhetnek fel, hogy az adózók az összlakosságnak csak egy, s ráadásul koronként s a különböző típusú adóztatástól függően változó nagyságú részét tették ki. A 18. század elejére megbízható népességi adatok hiányában nem tudjuk felbecsülni az adózók arányát az összlakossághoz képest, de a század végén a József-kori népszámlálás és a 19. század eleji többé-kevésbé megbízhatónak tekinthető népességi adatok már támpontot nyújtanak erre. Az 1784. évi összeírásban szereplő 402 adózó Kaposvár 2166 főnyi népességének 18,5%-át, a 781 tizenhét éven felüli, tehát keresőképes korú férfiak 51,5%-át tette ki. Az 1828. évi országos összeírásban az adózók száma 671, az össznépességé ugyanekkor 3072 volt; az adózók aránya tehát 21,8%-ra emelkedett. Míg 1784-ben egy háztartásra 1,24 adózó, illetve egy adózóra 5,4 fő jutott, 1828-ban az adózók háztartásonkénti aránya 1,86-ra emelkedett, s egy adózóra már csak 4,5 személy jutott. Az arányok e változása az adóztatásnak mind szélesebb körre való kiterjesztését, az adóalanyok pontosabb felkutatását és nyilvántartását jelzi. De feltételezhető-e, hogy e tendencia, egyenletesen érvényesült az egész 18. század folyamán? A vizsgált adójegyzékek cáfolják e feltételezést; az egy háztartásra eső adóalanyok száma Kaposváron ugyanis a következőképpen alakult: Év Egy háztartásra eső adóalanyok száma 1720 1,26 1724 1,32 1726 1,10 1736 1,03 1751 1,00 6 Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787) 140. p. 7 NAGY, LUDOVICUS 1828.1. 301. p.
