Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
A dunántúli városok társadalma
Év Egy háztartásra eső adóalanyok száma 1761 1,00 1767 1,00 1784 1,24 1828 1,86 A fenti adatokból nyilvánvalóan kitűnik, hogy a különböző korszakokból származó, különböző rendeltetésű és szempontú adójegyzékekből, azonos szorzószám alapján, sem az össznépesség számát, sem a népességnövekedés arányát nem lehet megállapítani. A fenti táblázat egyúttal kitűnően érzékelteti azt a szintén közismert, de a demográfiai vizsgálatokban nem mindig kellőképpen figyelembe vett tényt is, hogy az adóösszeírásokban az adóalanyok kritériuma erősen változó. Ez még azonos típusú adóösszeírásokra is érvényes, hiszen az 1720-1761. évi forrásaink mind megyei adójegyzékek voltak, de míg az 1720, 1724 és 1726. évi összeírások a nős és nőtlen fiúkat és fivéreket is számba vették, az 1736. évi már csak a nőseket tartja nyilván,8 míg az 1751. és 1761. éviek csak az adózó háztartások fejeit mutatják ki. Egyes adójegyzékek az adóalap feltüntetése nélkül számba veszik a jövevényeket, másokban még utalást sem találunk rájuk vonatkozóan. Az ilyen, már az összeírás rovatcímeiből megállapítható eltéréseknél nagyobb problémát jelent, hogy egyes adózók vagy adózó háztartások - számunkra ismeretlen okokból - kimaradnak az egyes adójegyzékekből. Erre a jelenségre, ha közeli évekből való adójegyzékeket vizsgálunk, az adózók számának érthetetlennek tetsző hullámázása is felhívja a figyelmet. így például az 1724. évi adóösszeírás az 1720. évi 74 háztartással szemben csak 53 háztartást tart nyilván. Az 1712 után betelepültekről készített, s jellegénél fogva az adóösszeírásoknál megbízhatóbbnak tekinthető összeírás 132 háztartásfőt sorol fel, míg az 1736. évi megyei adójegyzékben csak 95 szerepel. Minthogy a közbeeső adójegyzékekben nem szereplők jó részének a neve újra és újra felbukkan a következő összeírásokban, többnyire ugyanazon szomszédok társaságában, tehát azonosíthatóan, nyilvánvaló, hogy az adózók számának, illetve a névanyagnak a változása többnyire nem fluktuációt tükröz, hanem átmeneti adómentességet, vagy azt a közismert tényt mutatja, hogy a lakosság egy részének, esetleg földesúri segédlettel, sikerült kivonnia magát a megyei adóterhek alól. A névanyag elemzése és a közbeeső évek adójegyzékeivel való összevetése nélkül, csupán az adózók számán alapuló becslések és számítások tehát meglehetősen torz képet adhatnak a népesség számának alakulásáról hosszabb távon. Az adóztatási kritériumok változékonyságát vizsgálatunkban még az a körülmény is növeli, hogy az egész évszázadra vonatkozóan nem rendelkezünk azonos típusú forrásanyaggal. Az adózók számának alakulását mutató táblázatunk első három adatsorát a megyei adójegyzékek alapján állítottuk össze. 1767-re egy, a földterület nagyságát és az azután járó szolgáltatásokat nyilvántartó földesúri összeírás állt rendelkezésünkre. Az 1784. évi összeírás a tizedmegváltási per mellékleteként maradt ránk, mely csak a szántó- vagy szőlőbirtokosokat veszi számba. Az 1802. évi összeírás az uradalmi jövedelmeket mutatja ki, s csupán 1828-ból rendelkezünk a 18. század eleji forrásainkhoz jobban hasonlító, állami adóösszeírással. Ezek miatt az 8 1724: SML Ö. 27. 1726: SML: Ö. 52.
