Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)

Polgári pályák (sorsok)

gatartásforma határozta meg. Az is valószínűnek tűnik, hogy a Fuchs család magyarosodása gyorsabb ütemű lehetett, mint Haveléké (Lipót naplójában az örr g Fuchsloch Mihályt mindig magyarul nagypapának, apósát papának titulálta), és hogy az any honosította meg a családban a magyar nyelv uralmát. Mindez csak feltételezés, az azonban . családi levelezésből is dokumentálható, hogy a modort és illemet tekintve az anya megft lebbezhetetlen tekintély volt a családban. A gyermekek nevelése. Anya és lányai kapcsolata Havel Lipót naplójában nagy szeretettel ír feleségéről, kiemelve tökéletes harmóniájukat és egyetértésüket A naplóból egy szelíd, beteges, törékeny asszony képe rajzolódik ki, akinek egészségi állapota férjének sok aggodalmat okozott, a levelezés viszont energikus, szigorú, az illemszabályok betartását, az engedelmességet - legalábbis a lányaitól - szigorúan megkövetelő anya képét vetíti elénk. Margit lánya például 1892-ben, 9 éves korában írott levelében beszámol az anya távollétében történt eseményekről: arról, hogy gyónni volt, hogy szorgalmasan tanult, s hogy befejezte a kézimunkáját. Aztán így folytatja: „Mamácskám édes ... jó vagyok? A kisasszony meg van elégedve velem, mert szófogadó voltam." 13 éves korában arra kéri szüleit, hogy sürgönyözzék meg, kimehetnek-e elébük a pályaudvarra. 1907-ben, azaz 24 éves korában, nyugtázva anyja levelét, a következőket írja: „Az intelmeket most az egyszer igazán nyugodt szívvel olvastam, mert nem tehetek magamnak szemrehányást feltűnő viselkedés miatt." Ugyanebben az évben arra vonatkozóan kér tanácsot, hogy milyen ruhákat vigyen magával az üdülőhelyre. A fiatalabb lány, Elza 1905-ben, azaz 21 éves korában (anyja e korban már férjes asszony volt!), amikor csatlakozni készült Meranban üdülő anyjához és nővéréhez, anyjától kér tanácsot, hogy milyen ruhákat és kalapokat vigyen magával. 1907-ben, amikor apjával van Budapesten, nem attól, hanem anyjától kér tanácsot, hogy milyen nászajándékot vegyen szegény sorsú unokatestvérének: „...kézimunkát, vagy valami becsületeset". Apjától csupán arra kér engedélyt, hogy az eljegyzési vacsorához két tortát küldhessen. Következő leveléből kiderül, hogy ő maga nem vett részt az eljegyzésen, de rokona állandóan hívja, hogy megismertesse vőlegényével, de nem mer elmenni, mert nem tudja, hogyan szólítsa a vőlegényt. Szólíthatja-e a keresztnevén, „.. .de mit szól hozzá a Mama?" Ugyanebben az évben levélben anyjától kér engedélyt arra, hogy régi szürke szoknyáját kékre festethesse. Ugyanebben a levélben dicsekszik azzal, hogy életében először mosott egyedül hajat (23 éves korában!). Tehát az illem kérdéseiben a legfőbb autoritás az anya volt, fel sem merült, hogy e „sorsdöntő" kérdésekben a jelen levő apjától kérjen tanácsot, de e levelekből az is kitűnik, hogy az asszony meglehetősen szigorú, a lányok önállóságát erős korlátok közé szorító anya lehetett, ami talán szerepet játszhatott a lányok meglehetősen kései házasságában is. A gyerekek egyébként igen gondos nevelésben részesültek. A fiúk iskoláztatásáról már esett szó, a lányok tanulását a naplóíró nem részletezte, csupán annyit jegyzett fel, hogy 1898-ig 19 Fuchs Etelka 1859-ben született apja második házasságából. Anyai nagyapja, Brosi Ferenc dohánykereskedő volt, cége a jobbak közé tartozhatott, hiszen lányának - Etelka anyjának - keresztapaságát Kunig József neves pesti dohánykereskedő vállalta. Nem ismeretes Fuchs Ignác vagyoni helyzete lánya születése idején, társadalmi presztízsére viszont jellemző, hogy 1861 óta a városi képviselő-testület tagja volt. Havel Lipót viszont csak 1864-ben szabadult mint kőművessegéd.