Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)

Polgári pályák (sorsok)

háború előtt körülbelül 300 000 pengőre rúgott, amelynek jelentős részét részvényeinek értéke tette ki. Számos gazdasági jellegű intézmény vezető testületének aktív tagja volt. E tevékenysége bizonyos fokig ellentmond az úri középosztályról kialakított hagyományos képnek. A két háború között jelentős közéleti szerepet töltött be, anyagilag is jól szituált volt, társadalmi helyzetét tekintve magasabbra emelkedett, mint a család többi tagja. Úgy tűnik, ő az egyetlen, akinek kiforrott politikai álláspontja volt, amelynek csírái már a frontról küldött leveleiben is felismerhetők. Erősen németellenes (náciellenes) beállítottságú, politikai állásfoglalását konzervatív szemlélet, a kormányzó iránti teljes lojalitás határozta meg. A konzervatív, náciellenes, nemzeti szellemű úri középosztály felső rétege tipikus képviselőjének tekinthető. A két lánygyermek közül Margit, az idősebb (szül. 1883) a kor szokásaihoz képest meglehetősen későn, 1910-ben ment férjhez Günther Fritz erdőmérnökhöz, s férjével együtt gödöllői házukban élt. 1912-ben született kislányuk hároméves korában meghalt, röviddel ezután férje tüdőbajban megbetegedett, és 1918-ban elhunyt. Az özvegy többé nem ment férjhez. A fiatalabb lány, Elza 1884-ben született, s szintén viszonylag későn, 1918-ban jegyezte el magát dr. Óhegyi Ede ügyvéddel, a Magyar Földhitelintézet jogi tisztviselőjével. A vőlegény, viszonylag fiatal kora ellenére - 40 éves volt - már a Ferenc József-rend lovagja és a Főváros törvényhatósági bizottságának tagja volt, ehhez talán hozzájárult apja miniszteri tanácsosi pozíciója is. E házasság tehát a társadalmi felemelkedés újabb zálogának ígérkezett. Azonban a második lány sorsa is tragikusan alakult: vőlegénye néhány hónappal az eljegyzés után vérmérgezésben hirtelen meghalt. Elza - levelei tanúsága szerint - a csapást kiheverve élénk társasági életet élt ugyan, többek között cukorbaja gyógyítását célzó külföldi üdülőhelyi és szanatóriumi tartózkodása idején, de ő sem ment férjhez. Talán elég kései házasságkötési koruk is hozzájárulhatott ahhoz, hogy egyik lány sem talált új férjet. E kései házasságok elég érthetetlenek, mivel a levelezésből tudjuk, hogy mindkettőjüket korán bevezették a társaságba, és elég élénk társasági életet éltek. A Havel család életmódja Havel Lipót számára a felemelkedés nem korlátozódott csupán az önálló egzisztencia megteremtésére, az anyagi jólét megalapozására. Házasságával életmódja is gyökeresen átalakult. Ifjúkorának a tisztes szegénységet súroló, a jobb napokban is legfeljebb kispolgári szintű viszonyaiból kikeveredve feleségével fokozatosan felső középosztályi életstílust alakítottak ki. Feltételezésem szerint az asszony honosította meg a Havel családban a felső-középosztályi kultúrát, amelyet Lipót ifjúsága szerény anyagi körülményei között aligha sajátíthatott el. Igaz, hogy a hatvanas évek végétől, amikor jövedelméből jobban futotta, lehetősége nyílt egy polgáribb életvitelre, s feltehető, hogy mentora, Wechselmann Ignác e tekintetben is pallérozta, és talán bevezette a társasági életbe is. így például a naplóból tudjuk, hogy eljárt a Lövészegyletbe, ott látta először jövendő apósát, s hogy a színház, illetve vendéglátóhelyek látogatása is már a házassága előtt szokásává vált. (A Fuchs családba való bevezetése után eleinte jövendőbelijével is ilyen helyeken találkozott, lakásukon csak később látogathatta.) A polgári életstílus kialakítására azonban csak rövid idő állt rendelkezésére, míg felesége már beleszületett a vagyonos polgári családba, és életvitelét - feltehetően - kezdettől a polgári értékrend, illem, ma-