Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)

Kereskedők, adósok, hitelezők, vagyon

kozó adatok szűkössége megnehezíti a tradicionális és vállalkozó típusú kereskedők pontos elhatárolását. Az utóbbiak besorolási kritériumának ezért - ha egyéb adatok nem álltak rendelkezésre - a hiteléletbe való bekapcsolódást (az eredeti üzleti profilnak banktevékenységgel való kiegészítését, illetve az erre az üzletágra való szakosodását), a reformkori gazdasági vállalkozásokba való tevékeny és kezdeményező részvételt, valamint az 1870-es évekig alakított részvénytársaságokban elfoglalt pozíciókat tekintettem. E kritériumok, ha bizonyos fokig megközelítik is, nem merítik ki a vállalkozói tevékenység ismérveit. Ezért tartózkodtam attól, hogy vállalkozóként definiáljam a kritériumoknak megfelelő üzletembereket: megfelelőbbnek tartottam megjelölésükre a „vállalkozó típusú kereskedő" meghatározást. A tradicionális és a vállalkozó típusú kereskedők elhatárolásának alapjai tehát némileg ingatagok, és a jelentéktelenebb cégek besorolásakor hibalehetőséggel is számolni kell. Ezen elhatárolás érvényességét azonban a két csoport néhány markánsan elkülönülő csoportjellemzője megerősíti. Eltérően alakult a két csoportban a testületi kereskedők vallási összetétele: a görögkeletiek és protestánsok aránya a vállalkozó típusú testületi kereskedők között 64%, a másik csoportban mindössze 50% volt - mindkét érték meghaladta a testületi kereskedők összességéhez viszonyított arányukat. Míg a kereskedést hosszú időn át folytató katolikus és zsidó kereskedőknek csak 44-44%-a tartozott a vállalkozó típusú kereskedők közé, a 9 görögkeleti vallású és 9 protestáns felekezethez tartozó közül egyaránt 7 sorolható közéjük. A tradicionális és vállalkozó típusú kereskedők származáshely szerinti összetételét vizsgálva szembeötlő, hogy az utóbbiak között jóval magasabb volt a helyi születésűek aránya. Igaz, közöttük jóval több volt a már bevezetett cégek örököse, de nyilván szerepet játszott az is, hogy az itt születettekre neveltetésük, szakmai képzésük során a modern kereskedés mintái erősebb és hosszabban tartó befolyást gyakoroltak, mint a vidékről betelepültekre. A helyi születésűeknek ez az előnye elsősorban a testületi kereskedőknél érvényesült: a zsidó kereskedőknél csak a század elején mutatkozott jelentősebb különbség az itt születettek javára. Ez valószínűleg annak következménye, hogy legvállalkozóbb szellemű képviselőik Bécsbe költöztek, és a konjunktúra idején indulók jelentős része „elvérzett" a válságos években. A külföldről bevándorolt kereskedők többsége természetszerűen megmaradt a szűken vett nagykereskedői tevékenységnél, hiszen az ipari beruházásoknak, a banktevékenységnek sokkal tágabb tere nyílt a Lajtán túli területeken. A Pesten nyitott cégek jelentős része a bécsi nagykereskedések fióküzlete vagy az örökös tartományokban létesített gyárak pesti lerakata, s így e kereskedelmi tőke, amennyiben az ipari vállalkozások finanszírozására vagy a hitelélet felpezsdítésére fordították, az osztrák tartományok gazdasági fejlődését erősítette. A hagyományos nagykereskedés területén megmaradó cégek tevékenységének szerényebb célkitűzéseit és kisebb tőkeerejét bizonyítja az a tény is, hogy kevésnek a működése nyúlt át a század második felébe, a tőkés viszonyok kibontakozásának korszakába. 25 cég csak 1848-ig, esetleg az ötvenes évek legelejéig állt fenn, 13 nagykereskedésként szerepelt az 1850. évi címtárban is, s mindössze 15 tevékenysége folytatódott az 1870-es évek elejéig. A terménykereskedéssel és bankügyletekkel is foglalkozó cégek több mint fele (32) érte meg a hetvenes évek elejét; csupán 22 üzleti tevékenysége zárult le a forradalom idején. Ebben nyilván szerepe volt annak is, hogy a vállalkozó típusú kereskedők döntő többségének (84%-ának) cégalapítása hosszabb távú pesti kereskedelmi előzményekre nyúlt vissza, amennyiben vagy ők maguk, vagy elődeik már korábban is kis- vagy nagykereskedelmi tevékenységet folytattak a városban, és számos esetben már bevezetett cégek örökösei voltak. Indu-