Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)

Kereskedők, adósok, hitelezők, vagyon

kat is igényelt, mint a kockázatvállalás és a gazdasági változásokhoz való sikeres alkalmazkodás képessége. Ilyen típusú vállalkozások a 19. század első felében is kialakultak - ezt az is bizonyította, hogy az 1871/72. évi címtárban szereplő 86 pesti ' agykereskedésnek kereken a fele 1848 előtti alapítású volt, s hogy e korszak pesti részvénytá* óságainak vezető pozícióiban jelentős számban fordultak elő a század első felének nagykere ±edői vagy utódaik. A kereskedés hosszabb távú fennállása természetesen nem jelentette automatikusan annak vállalkozói hozzájárulását az ország gazdasági fellendítéséhez. Csupán ennek előfeltételeit teremtette meg, nemcsak a nagyobb összegű kereskedelmi haszon tartósabb felhalmozása révén, hanem azáltal is, hogy egy-egy cégnek a kedvezőtlen időkön való átmentése egészen a tőkés viszonyok kibontakozásának korszakáig rugalmas üzletvitelt, határozott döntéseket, alkalmazkodóképességet igényelt, olyan erényeket, amelyek a vállalkozói tevékenységnek is előfeltételei voltak. Hogy ezek az adottságok aztán valóban vállalkozói jellegű tevékenységben bontakoztak-e ki, vagy, mint számtalan esetben, csak a már rutinszerű üzletmenet folytatásához (például csupán a belföldi kereskedők áruellátásának biztosításához) voltak elegendők, ez már elsősorban a cégtulajdonos tőkeerejétől, képességeitől és motiváltságától függött. A 113 húsz évnél tovább fennálló cég közül 57-nek a tevékenysége nem terjedt túl a szűken vett hagyományos nagykereskedés keretein. A cégtulajdonosok kitartottak eredeti, többnyire kézművesipari és gyári termékekkel, vassal vagy vasárukkal folytatott, mtinszerű nagykereskedelmi tevékenységük mellett, társadalmi aspirációjuk többnyire csupán elért rangjuk, státuszuk megtartása volt. Koruk gazdasági, politikai eseményei iránt kevés érdeklődést mutattak, a reformkori vállalkozásokban nem vettek részt, hazafias kötelességüket letudták a szinte minden nagykereskedő számára kötelező két Kereskedelmi Bank részvényjegyzésével, és a század második felének ipari és hitelvállalkozásaitól is többnyire távol tartották magukat. Csaknem ugyanennyien - 56-an - voltak azok, akik kilépve a tőkeképzés szempontjából korántsem jelentéktelen, ám mégiscsak szűkebb horizontú kereskedelmi tevékenységből, üzleti profiljukat a konjunktúrához alakították, új piacokat tártak fel, aktív részeseivé, kezdeményezőivé váltak a reformkori vállalkozásoknak, és akik közül - esetleg utódaik személyében -többen a század második felében is vezető gazdasági pozíciót töltöttek be. A vállalkozó típusú kereskedők a cégüket a dekonjunktúra idején alapítók közül kerültek ki a legnagyobb arányban. Míg a megelőző időszak 30 hosszú életű cégéből csak 13 tulajdonosa (a 8 testületi kereskedőből 5, a 22 zsidó kereskedőből 8), az 1815 és 1830 között nyitott 32, hosszú ideig fennálló kereskedés tulajdonosai közül 19 (a 15 testületi kereskedő közül 11, a 17 zsidó kereskedő közül 8) tartozott a vállalkozói típusú kereskedők csoportjába. Az 1830 utáni korszak 51, hosszú ideig működő cégtulajdonosa közül 24 (a 16 testületi kereskedőből 7, a 35 zsidó kereskedőből 17) tartozott a vállalkozó típusú kereskedők közé: ekkor már domináns volt a zsidó kereskedők szerepe. Ebben nyilván közrejátszott az is, hogy a letelepedési korlátok eltörlése az 1840-es években megkönnyítette a legmozgékonyabb, legvagyonosabb vidéki kereskedők fővárosba áramlását. Ez a folyamat az 1850-es évek után tovább folytatódott, és e korszak bevándorlóiból került ki a század második felében tevékenykedő vállalkozók zöme. Mindez valószínűsíti azt a feltevést, hogy a nagykereskedelem korszerű alapokra helyezése, amely a testületi kereskedőknél a dekonjunktúra éveiben figyelhető meg, a zsidó nagykereskedők többségénél 1830 után ment végbe. A vállalkozói típusú kereskedők e csoportja sem minősíthető azonban minden fenntartás nélkül vállalkozónak. Csak kevés olyan akadt, akire e definíció teljesen illenék, igaz, hogy a szakirodalom csupán néhány kiemelkedő jelentőségű nagykereskedő üzleti tevékenységéről szolgál némi felvilágosítással. Az üzletmenetre és általában a gazdasági tevékenységre vonat-