Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon II. - Várostörténeti tanulmányok 9/2. (Budapest, 2007)
Kereskedők, adósok, hitelezők, vagyon
A repce és a dohány forgalma A gabonához hasonlóan a vizsgált öt évben a Tiszán szállított 702 583 pozsonyi mérő repce kétharmada (457 682 mérő) a távoli piacokra került, mintegy 336 000 mérő (azaz háromnegyede) Győrbe, 13, illetve 14%-a Pestre és Sziszekre. A repce forgalmának hullámzása a gabonáétól eltérő volt: a legnagyobb mennyiséget - az előző évieknek több mint kétszeresét - 1846-ban jegyezték fel, az 1847. évi mennyiség ennek csak egyötödét tette ki. Győr növekvő részesedése Sziszek rovására ment végbe, ahová 1847-ben már egy szállítmányt sem irányítottak. A repcekereskedelemben a szegediek jóval nagyobb szerepet játszottak, mint a gabonaforgalomban: az egész forgalom 38%-át, ezen belül a Szegedre irányulónak 55%-át, a környékbeli forgalomnak 38%-át, a távoli piacokra szánt repcének 31%-át ők szállították. Legjelentősebb versenytársaik a pesti kereskedők voltak, akik az egész forgalom 36%-át, a Szegedre irányulónak 21, a távoli piacokra irányulónak 30%-át tartották kezükben. A gabonakereskedelemben oly nagy szerepet játszó győri kereskedők az egész forgalomnak csak 3, s még a Győrbe irányulónak is csak 2%-át bonyolították le. A Tiszán szállított dohány mennyiségét az 1843. évi jegyzőkönyv többnyire nem határozta meg pontosan, így csak annyi állapítható meg, hogy ez évben 7 hajó, 58 luntra dohányrakományt, ezenkívül tételesen felsorolva 1131 szál és 7160 mázsa dohányt szállítottak Szegedre, Szegedről Tokajra pedig 4856 mázsa, 370 szál, valamint 5 hajó- és luntrarakomány dohány érkezett. Sziszekre 1 luntrával, 39 hajóval szállítottak árut, ezenkívül egy 1500 mázsás tételről tudunk. A forgalom túlnyomó többségét a bécsi Sina báró és a pesti Wodianer Sámuel bonyolította le. A következő 4 évben (figyelmen kívül hagyva a jelentéktelen számú meghatározatlan mennyiségű tételt) összesen 198 182 mázsa és 15 470 szál dohányt szállítottak. Ebből 92 000 mázsát (46%) Szegedre, 56 164 mázsát (28%) Sziszekre, a fennmaradó mennyiséget Pestre, Győrbe és Karlócára. A forgalom legnagyobb részét továbbra is Sina és Wodianer bonyolította le, a szegedi kereskedőknek az egész forgalom egyötöde, ezen belül a Szegedre szállított áruk 16%-a, a Sziszekre szállítottnak 41 %-a jutott. A forgalmat lebonyolító kereskedők A gabona-, dohány- és repceforgalmat 211 kereskedő bonyolította le 27 különböző székhellyel, rajtuk kívül még néhány uradalom szállított egyszer-egyszer csekély mennyiségeket (Károlyiak, Nákó, Wenkheim, Almásy Pál, báró Gerlitzer, valamint a szarvasi és csókái uradalom, ez utóbbi az uradalomba hozatott). Az említett 27 település feléből csak 1-2 kereskedő neve fordul elő a jegyzőkönyvekben, akik évente legfeljebb egy-egy tételt, többnyire azonban az egész vizsgált időszakban csak egyszer szállítottak. Többségük az ínséges 1846. és 1847. évben jelent meg, így az esztergomi, karlócai, mosoni, szolnoki, martonosi, tatai, temesvári, tolnai, zimonyi kereskedők. A kereskedőknek csaknem fele csak helyi méretű kereskedelmet bonyolított le, azaz a környező településekről Szegedre, illetve onnan a közeli településekre (többnyire saját székhelyükre) vitték a terményeket. A kereskedők 25-25%-a szegedi, illetve pesti volt, a győri kereskedők aránya 15,6%-ot tett ki. A pesti kereskedők 88%-a, a győrieknek 60%-a a távoli piacokra is szállított, a szegedieknek viszont csak egyharmada.
