Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
Az uradalom népességének koncentrálódása a mezővárosokban különösen szembeötlő, ha összevetjük a falusi és mezővárosi adózók számát. Az 1525. évi censusjegyzékben felsorolt 36 faluban 547, a három mezővárosban (a gyulai Halász utca kb. 40-re becsült háztartásait is beleszámítva) 535 adózó, azaz az uradalom népességének csaknem a fele23 s egyedül Gyulán 27%-a élt. S ez az arány feltehetően még alatta marad a valóságosnak, hiszen a zsellérek arányszáma a mezővárosokban általában felülmúlta a falvakét. A lakosság megoszlása a három mezővárosban önmagában is érzékelteti a különbséget Gyula és a másik két oppidum jelentősége között, hiszen Gyulán másfélszer annyi család élt, mint a másik két mezővárosban együttvéve. Fejlődésük és szerepük megítélése szempontjából még jellegzetesebb, hogy míg Gyulán az adófizetők száma két év alatt 16%-kal emelkedett, Békésen és Simándon a háztartások száma lényegében változatlan maradt. A gyulai polgárok kedvezőbb piaclehetőségei és kiváltságai, melyek nagyobb függetlenséget biztosítottak az itt lakóknak, nyilván olyan vonzerőt gyakoroltak a betelepülőkre, mely bizonyos fokig meghatározza nemcsak a másik két mezőváros, de a Gyula környékén fekvő falvak népességének alakulását is. Az uradalomban 1525-27 között letelepülők teljes létszáma a falvaknak csak felét számba vevő második censusjegyzék alapján nem állapítható meg. A mindkét összeírásban szereplő helységekben élő adózók száma az 1527. évi összeírás szerint 135 fővel volt több, mint 1525-ben.24 Ezek 40%-át Gyulán, 34%-át pedig a Gyulától legalább 30 km távolságra fekvő falvakban találtuk. Gyula közvetlen környékén, a kb. 5-15 km-re fekvő falvak zömében az adózók száma változatlan maradt vagy valamelyest csökkent. A város vonzereje természetesen nemcsak a jövevényekre, hanem az uradalom jobbágyaira is hatott, s nyilván ennek tulajdonítható, hogy a 30 kilométeres körzetben elhelyezkedő falvakban a háztartások átlagos száma mindössze 16-17 volt, míg a távolabb esőkben 25-30 között mozgott. Míg a lakosság számában és növekedésében Gyula messze maga mögött hagyta a másik két oppidumot, a kézműipar fejlődésében már nem mutatkozik ilyen jelentős különbség közöttük. A foglalkozásnevek alapján25 a kézművesek és kereskedők aránya Gyulán 28, Békésen 27, 23 Az arány akkor is 47% marad, ha a falvak lakóihoz hozzászámítjuk a 40 vlach adózót és az Alabiánban és Puskin lakó 6 jobbágyot. 24 Bár a jobbágynevek azonosítását nem végeztem el, s így a falusi jövevények pontos száma ismeretlen, a mezővárosok névanyagának vizsgálata azt bizonyította, hogy a jövevények száma nagyjából azonos volt az adózók számában mutatkozó különbözettel. 25 Kétségtelen, hogy a 16. században a foglalkozásnevek már elég ingatag alapnak tekinthetők a kézműves-kereskedő réteg felméréséhez. Egyéb forrás híján mégis kénytelen voltam erre hagyatkozni, abban a reményben, hogy a név és foglalkozás szétválásából eredő hibalehetőséget ellensúlyozza az a körülmény, hogy a bizonyíthatóan kézműves-kereskedő polgárok jelentős részének neve nem tükrözi foglalkozásukat. A Brandenburgi-levéltár gazdag forrásanyaga lehetőséget nyújtott a gyulai iparosnevek némi ellenőrzésére. A számadáskönyvekben pl. számos gyulai kovács nevét találtam, akik szakmájukba vágó munkát végeztek. Többször előfordul Asztalgyártó Dénes különböző asztalosmunkákkal kapcsolatban. A nagy számban felsorolt Szabó családnevűek nagy része is ezt a mesterséget űzhette, hiszen már a 16. század elején megalapították céhüket. (KOMÁROMY 1901. 127-137. p.) A textilipar viszont sokkal fejlettebb lehetett annál, amennyit a családnevek elárulnak. A gyulaiak között ugyanis csak egy Takács nevű szerepel, viszont a számadáskönyv egyik tétele céhes testületük létére utal. („Item ex confraternitate textorum..." [„éppen így a takácsok céhéből..."] MOL Fényképmásolatok. Br. Lit. 1056/24,). A Gyulán és közvetlen környékén, Várin és Alabiánban, valamint Békésben működő kallózómalmok is sokkal fejlettebb posztóipart sejtetnek (uo. Br. Lit. 1056/31 ). A számadáskönyvek egy másik helyen 12 céhről tesznek említést („Antiquojure conservato duodecim cehis dati sunt cub. VI...." [„régóta meglévő jog szerint a 12 céhnek VI köbölt adtak..."] (uo. Br. Lit. 1057). A számadásokban többször találunk a gyulai lakatosok által végzett munkák-
