Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Módszertani kérdések
Mit kínált Nyíregyháza vidéke lakóinak? Kézművesipara a hasonló vonzásterületű városokéhoz képest szegényes, bár vidékénél így is fejlettebb és városiasabb volt, hiszen még a valóságosnál általában kevesebb kézművest kimutató 1828. évi országos összeírás is számos, főképpen városokban, vidéken ritkán előforduló mesterséget említ: bábsütőt és péket, selyemszövőt, kelmefestőt, aranyművest, órást, lakatost, üvegest, könyvkötőt stb. Mégis aligha hihető, hogy elsősorban ennek köszönhette volna vonzásának ilyetén kiterjedését. Az 1828-ban regisztrált 5, harmadosztályba sorolt mercator is feltehetően főleg a helyi igényeket elégíthette ki. Mi tette tehát oly vonzóvá vásárát, amely nemcsak egy tág körzet eladó- és vásárlóhelye volt, de teljességgel kielégítette a helyiek igényeit is. Legalábbis erre kell következtetnünk abból, hogy a nyíregyháziak csak saját vásáraikat vallották eladóhelyükül, míg a Nyíregyházával egy csoportba sorolt további 11 város közül 4: Eger, Gyöngyös, Kecskemét és Gyula lakói saját piacukon kívül több más város vásárának rendszeres látogatását is említették. Forgalmasabbak, jobbak voltak-e a nyíregyházi vásárok ezeknél, vagy az igények voltak itt szerényebbek, az eladnivaló kevesebb? E kérdésre természetesen nehéz válaszolni. Vásári nyilvántartások és jegyzékek ritkán maradtak fenn, ezek sem regisztrálják az egész forgalmat, és többnyire csak rövid időszakokra terjednek ki. Bizonyos következtetések levonhatók a vásári bevételekből, de ezek is inkább a forgalom hullámzását tükrözik. Szerencsés esetben a tanácsülési jegyzőkönyvek tartalmaznak néha utalást a vásári forgalomra, többnyire a lanyhább kereslet, a forgalomcsökkenés esetében. Viszont némi eligazítást adhat a piaci árak alakulása, és erre már jóval bővebb forrásanyag maradt fenn. Ha egyéb nem, a megyei áriimitációk, és ezek alapot adhatnak az összehasonlításra: vajon kedvezőbbek voltak-e itt az árak, mint a szomszédos vásárokon, városokban? A peres iratok is értékes adatokat tartalmazhatnak a vásár látogatóiról: az itt megforduló vidékiekről, a vásározó iparosokról, a nagyobb ügyleteket lebonyolító idegen kereskedőkről. Nemcsak az adóssági perek, de az adósságokat rögzítő végrendeletek vagy hagyatéki leltárak, árvaszámadások is tartalmazhatnak erre vonatkozó adatokat. A 19. század második felében a kereskedelmi és iparkamarai jelentésekből már szélesebb áttekintés is nyerhető. Végezetül a városi és vidéki, valamint a szomszédos városok kézmüvesiparának összevetéséből is levonhatók bizonyos következtetések a helyi iparnak a vonzáskörzet alakulásában játszott szerepéről. A vonzáskörzet földterületének nagysága és megoszlása alapján, a helyi terméshozamok ismeretében legalább becsülhető lehet az a terményfelesleg, amely - helyi terményfelesleggel együtt-a város piacán elkelt. Azaz: egy piacközponti szerepet betöltő központi szerepkörű város, mint például Nyíregyháza fejlődésének, fellendülésének vagy hanyatlásának, stagnálásának megértéséhez nem elegendő a város belső eseményeinek és folyamatainak feltárása, mélyebb ismeretekkel kell rendelkezni a vidék életéről, az ott lezajló gazdasági-társadalmi folyamatokról is. Egy másik fontos, tisztázandó kérdéskör az, hogy mennyire húzott hasznot a vásári forgalomból a helyi lakosság és pontosabban mely csoportjai. A kereskedőként számon tartottak a 19. század első felében aligha, az őstermelés mellett kupeckedők, értékesítő tevékenységet folytatók viszont annál inkább, és a fuvarozás, rakodás is jövedelmet biztosíthatott sok kevés földdel rendelkező vagy föld nélküli lakosnak. Előnyös helyzetbe kerültek a kézművesek is, hiszen legalább részben helyben adhatták el a vidékieknek szánt portékákat, és így teljesen vagy részlegesen mentesültek a vásározástól. Tapasztalható-e változás a kézművesek számában, összetételében, vagyoni helyzetében a vásárjog elnyerését követően? A vásártartási jog elnyerése természetesen a korábbinál kedvezőbb értékesítési lehetőséget teremtett a helybeli, fölösleggel rendelkező gazdáknak. Eszlelhető-e változás a gazdálkodás, a földmüvelés és állattenyésztés területén? Miben állt ez, és a lakosság mely csoportjára jellemző, és milyen képviselettel rendelkeztek ezek a városvezetésben? Homogén csoportnak tekinthető-e
