Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Módszertani kérdések
a város vagyonos felső rétege céljait, termelési stratégiáját, életmódját tekintve? Aligha hihető, hiszen Nyíregyházán e réteg jóval nagyobb volt, mint más városokban. Az 1828. évi összeírás korántsem teljes adatait véve alapul az átlagosnál (itt az egyes városok egyedi átlagos birtoknagyságát tekintve) jelentősen nagyobb földterülettel rendelkezők aránya Nyíregyházán az adózóknak mintegy 10%-át tette ki, míg ez az arány a hasonló adottságú városokban jóval alacsonyabb volt. így például Kecskeméten és Baján 4, Zomborban és Gyulán 1% körül mozgott, Szegeden 6%-ot tett ki. A nyíregyházi értéket a leginkább Dunaföldvár 9%-os aránya közelítette meg. Az adózók 10%-át kitevő csoportja bírta a szántók több mint egyharmadát, a szőlők 30%-át, az ő háztartásaikba tartozott az ökrök több mint 80, a tehenek 60%-a, a juhoknak több mint a fele. Az összeírt szolgáknak a fele az ő alkalmazásukban állt, és a szülőkkel együtt élő felnőtt fiúgyermekek 40%-át is az ő háztartásaikban írták össze. Gyakori volt az együtt élő testvérek említése is. Figyelemre méltó az is, hogy a városi háztartásokra jellemző nőcselédek ritkán fordulnak itt elő: ezeknek több mint egyharmadát az adózók 12%-át kitevő kézműves háztartások alkalmazták. Kétségtelen, hogy e rétegnek meghatározó szerepe volt Nyíregyháza gyors felemelkedésében, várossá válásában, a polgárosodás folyamatában a 18. században és a 19. században, majd körükből kerülhettek ki azok, akik az iparfejlesztés elutasításával a további fejlődés fékjévé váltak a múlt század végén. Gazdasági tevékenységük, magatartásuk, mentalitásuk, családi kapcsolataik, családi stratégiájuk, vagyoni helyzetük pontosabb ismerete, valamint az, hogy közvetve vagy közvetlenül miként befolyásolták a városi döntéseket, alapvető fontosságú a város történetének jobb megértéséhez. A társadalom szerkezetére vonatkozó ismereteket immár az egyes családok történetéig lehatoló mikrovizsgálatoknak kell kiegészíteniük. Hasonlóképpen mélyebbre hatoló vizsgálatot igényel a város két vezető testületének, a belső és külső tanácsnak összetétele, hogy döntéseiket jobban megérthessük, és világossá váljon, kiknek érdekeit képviselte a többi városnál jóval befolyásosabb külső tanács. Csak így ismerhető meg az érdekek ütközése, a döntések valóságos társadalmi háttere. A városban folyó társadalmi konfliktusoknak egyik fontos és kellően feltárt fejezete a helyi nemesekkel folytatott harc története. A történeti munkákból azonban nem kapunk pontos képet a kis létszámú nemesi csoport összetételéről, rétegződéséről, valós társadalmi helyzetéről. A mikrovizsgálatok eredményei nyilvánvalóan csak egy szélesebb gazdasági és társadalmi háttér, a település társadalmi struktúrájának bázisán lehetnek értékelhetők. Nyíregyházán, mint számos más mezővárosban is, nagy vonalakban feltárt a vagyoni, rendi, foglalkozási megoszlás. A város történetírói azonban - legalábbis tudomásom szerint - adósak még a népességmozgások vizsgálatával, a demográfiai folyamatok elemzésével. Ezek nélkül nem állapítható meg a természetes szaporulat, illetve a bevándorlás szerepe a népességnövekedésben. A mikrovizsgálatok értelmezéséhez szükség lenne a házassági szokások, a család- és háztartásszerkezet, valamint az e téren végbemenő változások átfogó ismeretére is. Lehet, hogy előadásom csalódást okoz önöknek, mert nem recepteket adtam, hanem kérdések, igények özönével árasztottam el a hallgatóságot. Receptek nincsenek, a forrásadottságok a 19. század közepéig eléggé behatároltak ahhoz, hogy közvetlen választ várhassunk tőlük problémáinkra. A forrásokat legjobban ismerő helyi kutatók tudására, leleményességére van szükség ahhoz, hogy mélyebb jelentésüket, háttér-információik teljes gazdagságát feltárhassák. Ennek kulcsa pedig a jó, újszerű és nem rutinszerű kérdésfeltevés. így talán a magam kérdéseivel is valamelyest hozzájárulhattam az újragondolás ösztönzéséhez és Nyíregyháza város a mezővárosi polgárosodás szempontjából modellértékű történetének alaposabb feltárásához. Szabolcs-Szatmár Beregi Szemle, 1993/4.450^154. p.
