Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
országban és külföldön is kereskedő dévényi polgárokat az ország területén a harmincadvám fizetése alól felmentette.52 Bazinban 1437-ben 153, Recsén ugyanekkor 159 helybe' és 82 idegen polgárnak volt szőlőbirtoka.53 Az utóbbi gazdagságára jellemző, hogy 1461-b' .1 Bazini Gróf Zsigmond a mezővárost vámjával és egyéb jövedelmeivel együtt feleségének adja, azzal a kikötéssel, hogy fivére, János csak kétezer forinton válthatja meg.54 Bazin vámjö/edelme 1393-ban 18 dénármárkára rúgott.55 Piackörzetének tágulását bizonyítják az 1412. & i Pozsony megyei vámszabályozás adatai,56 külföldi kereskedőkkel kötött hitelügyletek 57 s a pozsonyi harmincadkönyv bejegyzése, mely szerint a bazini asszonyok hátukra kötve vitték ki háziszőttes vásznaikat.58 A dunántúli városok kereskedelméről fennmaradt, viszonylag bő adatanyag eléggé megvilágítja a borkereskedelem szerepét a mezővárosok gazdasági fejlődésében. Növekedésüket és gazdaságosságukat természetesen különösen elősegítette a kereskedelmi utak s főleg az osztrák és északi piac közelsége. De nemcsak e nagyrészt német lakta városok felvirágzását alapozta meg a szőlőművelés. Mátyás 1472. évi decretumának 17. cikke leírja, hogy Somogyban az emberek főként a bor eladásából húznak hasznot.59 A gönci polgárok ingatlanára 1387-ben kivetett hetedadó ezer forintot és 50 hordó bort tett ki.60 Vári lakói már a 14. században árulták borukat: egy 1393-ban kelt oklevélben egy vári jobbágy 3 hordó borának és 14 forintnak elrablását panaszolja.61 Miskolc borkereskedelmi monopóliumát bizonyítja, hogy mikor Mátyás 1472-ben a diósgyőri pálosoknak 10 akó bor kimérését engedélyezi a város piacán, néhány hónap múlva kénytelen e kiváltságot visszavonni, mert a polgárok ősi jogaikra hivatkozva tiltakoztak az ellen, hogy bárki idegen bort szállíthasson városunkba.62 A mezővárosok bortermelésének méreteit tükrözik az 1542. évi bortizedbérlet adatai is: Szikszón a bérlet díja 210, Miskolcon 205, Sajószentpéteren 170, Pásztón 160, Ernődön 132, Tarjánon 125, Patán 104, Nádasdon 90 és Telkibányán 80 forintot tett ki. Az alföldi mezővárosok állattenyésztéséről sajnos csak igen gyér adatokkal rendelkezünk. Az amúgy is közismert adatokat - mint Bertrandon de la Brocquiére leírását, a debreceni Bíró Gáspár tízezer ökrét, az alföldi oppidumok hatalmas határában fekvő legelők, puszták számát stb. - legfeljebb néhány újabb puszta megszerzésének körülményeivel vagy egy-egy hatalmaskodás alkalmából elhajtott állatok feltűnően nagy számával tudnánk csak bővíteni. Nincsenek adataink a mezővárosi állattenyésztés méreteiről és a marhaexportban játszott szerepük arányairól. Kénytelenek vagyunk hát újból leszögezni azt a közismert és általánosan elfogadott feltevést, hogy a külkereskedelmünknek mintegy 60%-át64 (a 16. század elején több mint 91%-át)65 kitevő állatkivitel jórészt az alföldi mezővárosok nyájaiból került ki. 52 Dl. 13 463, 13 519, 14 773. 53 Dl. 35 030. 54 Dl. 16 044. 55 Zs. O. I. 2789. sz. 56 Dl. 9865. 57 Dl. 42 399. 58 SZŰCS J. 1955.93. 59 Dl. 38 102. 60 MÁLYUSZ 1953. 187. p. 61 Zs. O. I. 3185. sz. 62 SZENDREI 1890. II. 69-70. p. 63 U etC. 45/37. 64 MOLNÁR 1949. 196. p. 65 EMBER 1988. VIII. 4. 329. p.
