Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Módszertani kérdések

soroltak túlnyomó többsége a keleti országrészekben feküdt, míg a 7-10. csoportba soroltak többsége a Felvidék északi-északkeleti vidékén helyezkedett el. Az egyes csoportokba sorolt települések állományának csökkenése következtében, de főképp azért, mert mindegyik csoportban a nagyobb népességű, differenciáltabb termelésű körzetet vonzó központok kerültek a városok közé, növekedett az egyes csoportok homogenitása, különösen az 1-3. faktorokat illetően. Bár a csoportjellemzők korábban szélesebb skálája összefonódott, éppen e faktoroknál különültek el a legélesebben az egyes csoportok is egymástól. A legkevésbé homogénnek továbbra is a 3. csoport, és kisebb mértékben az egyébként kevés várost egyesítő 8. csoport bizonyult. A városok 72%-a a mezőgazdasági termelésre leginkább alkalmas vidékeken alakult ki, azaz fejlődésükben körzetük gabonafeleslegének értékesítése meghatározó szerepet játszott. A kedvező mezőgazdasági adottságú vidékeken fekvő városoknak 5 csoportba tagolódása azonban már önmagában is tanúsítja, hogy szerepük nem volt azonos, és a különbség - a városok hierarchikus csoportjaiba sorolásával ellentétben - nem elsősorban vonzásuk erősségében, hanem eltérő jellegében mutatkozott meg, amelynek kialakulásában a vonzott népesség eltérő igényei is szerepet játszottak, de még nagyobb mértékben befolyásolták a központ adottságai is, így például forgalmi helyzete, az ország gazdasági és igazgatási szervezetében betöltött szerepe, vagy korábbi szerepkörének történeti tradíciói is. E tényezők ugyanakkor visszahatottak, és befolyásolták a körzetben élő népesség igényeit is. A városok különböző csoportokba rendeződését a központ és körzet egymásra gyakorolt kölcsönhatásának bonyolult, a faktorértékek által jelzett, de minden részletében fel sem tárható szövevénye határozta meg, amelyre a vizsgált korszakban már helyenként a regionális kapcsolatokon túl a gazdasági élet országosan ható folyamatai is hatást gyakoroltak. A leggazdagabb gabonatermelő vidéken elhelyezkedő, 2. csoportba, sorolt városok (lásd a 4-5. táblázatot) körzeteit nem csupán a nagy volumenű, árutermelő szántógazdálkodás jellemezte (csak Kassa és Pécs körzete tekinthető gabonában inkább önellátónak), hanem a körzetek mindegyikében bortermeléssel is foglalkoztak, és a kézművesipar és kereskedelem e központokban és körzeteikben egyaránt igen fejlett volt. Az 1. és 3. faktor magas értékeit igazolja, hogy a központokban űzött mesterségek átlagos száma e csoportnál 71, a körzetekben 39, ezen belül a központokban űzött mesterségeknek több mint egyharmada speciálisabb, ritkábban előforduló mesterség, és ilyenek, csekélyebb számban ugyan, de a többi körzetét (Pestét leszámítva) így is messze meghaladva - körzeteikben is megtalálhatók voltak. Az 1000 lakosra jutó kézművesek száma a központokban a városi átlaggal egyező, 57. körzeteikben 7,8, azaz a körzetek 6 fös átlagát meghaladó volt. Az 1000 lakosra jutó kereskedők száma viszont mind a városokban, mind a körzetekben messze meghaladta az átlagot: a városokban, az átlagos 7,2-vel szemben 10 (ezen belül 3,3 nagyobb tőkével rendelkező, és 6,9 kiskereskedő), a körzetekben pedig az átlagos 0,4-gyel szemben 1,33 kereskedő jutott 1000 lakosra. A város és körzet lakosságát együttesen véve figyelembe, 1000 lakosra 14,6 kézműves és 2,6 kereskedő jutott. A kézművesek száma megfelelt az átlagnak, a kereskedőké meghaladta azt, tehát e városok körzetei kézművesekkel és kereskedőkkel magyarországi viszonylatban kedvezően ellátottak voltak. A csoportba túlnyomórészt tízezernél nagyobb népességű városok tartoztak, csupán két település, Nagykanizsa és Veszprém népessége nem érte el a tízezer főt. A 2. csoportba sorolt városok igen kedvező földrajzi adottságokkal rendelkeztek: mindegyikük elsőrendű szárazföldi, illetve vízi utak mentén, túlnyomó részük fontos utak találkozásában feküdt, és nemcsak a bel-, de a külkereskedelemnek is legfontosabb csomópontjai voltak. Többségük magas szintű igazgatási funkciót töltött be (közülük 6 megyeszékhely, 4 püspöki