Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
körökben sem. Ezt a hiányt igyekeztünk egy egyetemi szeminárium keretében újfajta, e célból eddig fel nem használt források részleges feldolgozásával pótolni. A Pest városi Rókus-kórház betegfelvételi könyveit Polyák Andrea dolgozta fel, tanulmányában a városban családalapításra, megbízható egzisztencia teremtésére nem képes, vagy éppen elszegényedett réteg kórházba került csoportjának összetételét elemezte.3 A második vizsgált forrás az 1848-ban készült óbudai cseléd- és legényösszeírás volt, feldolgozásából azonban még nem született közlésre alkalmas tanulmány. A harmadik vizsgált csoport a várost szakképzettség elnyerése céljából ideiglenesen felkereső, a külföldi szakirodalomban4 „karrier-migránsoknak" nevezett kézművesinasok csoportja volt, forrásként az inasszegődtetési könyvek szolgáltak. Bár ez utóbbi források feldolgozására a szemináriumi hallgatók egy része is vállalkozott, munkájuk csonkán maradt, ezért kiértékelésüket magam végeztem el. A kézművesek összetételére vonatkozó korábbi kutatások elsősorban a többnyire polgárjoggal is rendelkező kézművesmesterekre összpontosultak, a legényekre vonatkozóan csak hézagos adatokkal rendelkezünk. A mesterek tartósan megtelepedett csoportot alkottak, a vándorló legények csak átmenetileg, többnyire rövid ideig tartózkodtak a városban, ők a városban munkaalkalmat kereső szakképzett bevándorlók csoportjához tartoztak. A szintén csak korlátozott ideig itt tartózkodó inasok összetétele a szakmai utánpótlás rekrutációjának földrajzi paramétereiről ad felvilágosítást. A városba érkező tanulatlan munkaerő egy specifikus csoportjáról van szó, amely nem egyszerűen munkalehetőséget, hanem a szakma elsajátításával a társadalmi emelkedés előfeltételeit kívánta megszerezni. Kétségtelen, hogy az ország egyik legnagyobb kézművesipari központjában megszerzett szakmai ismeretek ehhez kedvező feltételeket biztosítottak. A városban eltöltött 3-5 év tanulóidő - szerencsés esetben megfejelve még néhány legényévvel is - a mesterség magasabb fokú tudását, az új technika iránti nagyobb fogékonyságot, az új divatáramlatok jobb ismeretét tette lehetővé, azaz az önállósulás kedvezőbb feltételeit biztosította. Ugyanakkor a nagyvárosi élet benyomásai a legfogékonyabb korban érték őket, és ez életformájukra, mentalitásukra akkor is hatással lehettek, amikor esetleg szülőhelyükre visszatértek, vagy más, kisebb településeken önállósították magukat. így a városi értékrend és mentalitás helyi ügynökeivé váltak. A vizsgálandó szakmák körét elsősorban a forrásadottságok határozták meg. Az inasszegődtetési és felszabadítási könyvekbe az előírás szerint be kellett ugyan jegyezni - a keresztlevél alapján - az inas nevét, születési helyét, korát és vallását, a kevés fennmaradt inasnyilvántartás többségébe azonban csak az inas és a szegődtető mester nevét írták be. Még a legpontosabban vezetett nyilvántartásokban is sokszor koronként hiányosak az adatok. A szegődtetés bejegyzésekor gyakran utalnak a keresztlevél hiányára, a származáshelyet tehát gyakran csak bemondás alapján jegyezték be. A származáshelyet rendszeresen megjelölő szegődtetési nyilvántartások közül két szakma: a német szabó és a lakatoscéh nyilvántartásait választottuk ki,5 hogy két eltérő elterjedtségü, különböző presztízsű és jövedelmezőségű mesterség szakmai rekrutációját hasonlíthassuk össze. A szabómesterség köztudottan a legelterjedtebb szakmák közé tartozott: képviselői nemcsak a városokban és mezővárosokban, hanem szinte minden nagyobb népességű faluban is 3 Lásd Polyák Andrea cikkét: FONS, 1996/3. 375^t02. p. 4 Lásd pl. CLARK-SOUDEN 1987. 16. p. 5 BFL IX. 10. Budai Németszabó Céh. Szegődtetési és felszabadulási könyv 1837-1875. és IX. 28. Pesti Németszabó Céh. Szegődtetési könyv 1825-1872., illetve IX. 27. Pesti Lakatos Céh. Szegődtetési könyv 1825-1872.
