Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
„KARRIER-MIGRÁNSOK" A pesti és budai kézműves inas ok összetétele A városok és különösképpen a nagyvárosok népességnövekedésüket köztudottan a nagyarányú bevándorlásnak köszönhették. Ez volt a forrása Budapest páratlanul gyors növekedésének már a 18. és 19. században is, a migráció alapos vizsgálatára mindmáig mégsem került sor. Ennek oka elsősorban a kedvezőtlen forrásadottságban keresendő: a város lakosságának kisebb-nagyobb részére kiterjedő összeírások csak ritkán tartalmaznak származáshelyre, eredetre vonatkozó adatokat. Ezek csak a születési, halálozási és házassági anyakönyvekből állapíthatók meg, az anyakönyvek feldolgozása azonban a populáció nagysága miatt még számítógéppel is hatalmas munkát jelent, ráadásul a megtelepült és a városban csak ideiglenesen tartózkodók csoportja nem választható szét. Az 1869. évi népszámlálás adott elsőként átfogó képet a pesti lakosság származáshelyi összetételéről. Ekkor a pesti lakosságnak mindössze valamivel több mint egyharmada (37%) volt helyi születésű. A bevándoroltak 75%-a magyarországi, egynegyede külföldi eredetű volt, az utóbbiak többsége elsősorban Cseh-Morvaországból, illetve Alsó- és Felső-Ausztriából érkezett. A magyarországi bevándorlók túlnyomó része a közvetlen környékről származott, a legnagyobb számban Pest megyéből jöttek - ők adták a lakosság 11%-át -, kiemelkedő volt még Fejér megye csaknem 3%-os részesedése is.1 Az ezt megelőző korszakra vonatkozóan csupán részleges, elsősorban a város módosabb és középrétegeire vonatkozó adatokkal rendelkezünk. A polgárjogot szerzett lakosok származáshelyi összetételéről sokoldalú statisztikai feldolgozás készült, és két tanulmány is foglalkozik a házasulok összetételével az anyakönyvek alapján.2 A pesti születésűek mind a polgárok, mind a lakosság szélesebb körét felölelő vőlegények körében kisebbségben voltak, arányuk a polgárok között a 18. század eleji egynegyedről a 19. század első felében egyharmadra emelkedett, míg a házasulok között - csekély ingadozással -mindvégig egyharmad körül maradt. Ellentétes tendencia figyelhető meg a magyarországi bevándoroltak számarányát illetően a két csoport között: a házasulok között arányuk megkétszereződött (az 1730-as években 19%, az 1820-as években 40%), míg a polgárok között - némi ingadozást leszámítva - stabilan egyharmad maradt. A külföldiek aránya mindkét csoportban csökkenő tendenciát mutat, a polgárok között arányuk mindvégig meghaladta a külföldi származású vőlegényekét. A különbség a két csoport eltérő foglalkozási, vagyoni és társadalmi összetételével magyarázható, és megerősíti azt a feltételezést, hogy a különböző társadalmi és foglalkozáscsoportok migrációs mintái eltérők voltak. A két vizsgált csoport - mint említettük - elsősorban a város többé-kevésbé tartósan megtelepült vagyonos felső és középrétegeire terjedt ki, még ha a házasulok köre szélesebb és sokrétűbb volt is, mint a polgároké. A városban tartósan vagy átmenetileg megtelepülő, nagyobbrészt bérből élő szegényebb réteg, illetve a szakképzést itt megszerzők összetétele eddig nem keltett érdeklődést szakmai 1 A lakosság több mint 1%-át adó megyék sorrendje ekkor a következő volt: Pest, Fejér, Nyitra, Komárom, Bács, Szepes, Veszprém, Hont, Heves és Tolna. VÖRÖS KÁROLY, 1978. 186. p. 2 ILLYEFALVI é. n.; FALLENBÜCHL 1963. 239-287. p.; BÁCSKAI 1979. 49-104. p.
