Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
mint látni fogjuk, ez az önállóság sok esetben illuzórikus volt. Teljességgel hiányoznak viszont belőlük a - más forrásokban sem szereplő - városi ingatlanbirtokkal nem rendelkező nemesek, tisztviselők, értelmiségiek (akiknek a honoratiorok csak bizonyos részét képviselték), azaz egy számban bár jelentéktelen, a városi élet szempontjából azonban nagy fontosságú réteg. Nem tartalmaznak adatokat a mesterek háztartásában élő legényekről, cselédekről, a női munkavállalókról és az alkalmi munkából élő napszámosok jelentős részéről, azaz a városi lakosságnak számottevő és a vizsgált időszakban rohamosan növekvő csoportjairól sem. A városban lezajló társadalmi változásokról ezért a foglalkozás szerinti összetétel alakulásánáljóval többet árulnak el a demográfiai mutatók. Pest népességnövekedésének üteme a 19. század első felében messze meghaladta a többi magyarországi városét. Míg az 1787. évi népszámláláskor 22 000 fős lakosságával a negyedik helyen állt, és európai mértékkel mérve a kisebb középvárosok közé sorolható, az 1820-as években 50 000 főt meghaladó népességével már az ország legnagyobb városává emelkedett. Ez időben azonban csak 10 000 fővel haladta meg a második helyen álló Debrecen lakosainak számát; húsz év múltán, a forradalom előestéjén több mint 100 000 főnyi lakossága csaknem kétszerese volt a debreceninek, és európai léptékben is a nagyvárosok sorába lépett. A lélekösszeírások megközelítő pontosságú, évenként változó megbízhatóságú adatai alapján megállapítható, hogy a rohamos növekedés a 19. század első felében indult meg. Az 1787 és 1804 közötti 17%-os szaporulat még nem volt kiugró értékű; csak 2%-kal haladta meg Szeged lakosságának azonos időszakban bekövetkezett gyarapodását.5 1804 és 1827 között a lakosság száma több mint kétszeresére nőtt, míg a többi város közül, amelyek a század elején Pesthez hasonlóan 20 000-nél népesebbek voltak, Debrecen és Pozsony népessége csak 62-69%-kal, a többieké pedig ennél kisebb mértékben gyarapodott. Az 1830^10-es években Pest népessége 76%-kal nőtt, míg a következő legmagasabb érték, Buda népességnövekedése csak 35% volt; a többieké 3 és 21% között mozgott. Pest növekedési üteme tehát a magyarországi városok között egyedülállóan nagy volt, s egyedül e város lakosságszáma haladta meg a korabeli nagyvárosi küszöbértéknek tekinthető százezres lélekszámot. A növekedés üteme a fél évszázad folyamán természetesen nem volt egyenletes. Ha a kisebb ingadozások esetenként a lélekösszeírások pontatlanságának tulajdoníthatók is, az adatsorok azt bizonyítják, hogy a növekedés üteme az 1820-as évek végén lelassult. A korábbi évtizedenkénti 30-33%-os növekedés 1827/28 és 1835/36 között 10-14%-ra csökkent, majd a harmincas évek második felét is meghaladó 43%-os növekedés mutatkozik. Buda népességszámára csak az egyházi sematizmusokból menthetők adatok, amelyek Pestnél jóval csekélyebb, de nem jelentéktelen növekedést tükröznek. 1804 és 1846 között a lakosság csaknem duplájára nőtt - Pesten viszont csaknem négyszeresére -, és úgy tűnik, növekedése az 1810-es években volt a legnagyobb arányú. A gyarapodás már az 1820-as évek elején lelassult, és az 1830-as évek végéig a népességszám lényegében stagnált. Az 1840-es éveket itt is a korábbi évtizedeknél nagyobb méretű - de a pestitől jócskán elmaradó - 9-12%-os növekedés jellemzi. A népességnövekedést illetően tehát az árvíz utáni évtized mindkét városban, ha különböző mértékben is, de meghatározó volt. 5 A városok népességére vonatkozó adatok: A történeti statisztika forrásai. 1957. 8. táblázat, 6. Íj.: Az esztergomi egyházmegye Schemat izmusai 1813-1847.
