Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
TÁRSADALMI VÁLTOZÁSOK PESTEN AZ 1830-1840-ES ÉVEKBEN A főváros társadalmában az árvizet megelőző évtizedekben indult meg az az átalakulás, amelynek végeredményeképp a lakosság feudális, rendi tagozódását a polgári társadalom osztályviszonyai váltották fel. E hosszan elnyúló átalakulási folyamat mintegy fél évszázadot ölelt fel az 1820-as és 1830-as évek fordulójától az 1870-es évekig. A forradalmat megelőző két évtizedben alakultak ki a korabeli nagyvárosi társadalom keretei, ekkor kezdődött el a társadalmi szerkezetnek már a modern tőkés társadalom irányába mutató átalakulása. A rohamosan növekvő lakosság összetétele - származáshelyi, vallási, foglalkozás szerinti megoszlásában - mind összetettebbé vált, s megváltozott az egyes társadalmi rétegek helyzete, rangja is. A kézművesekbői-kiskereskedőkből álló polgárság - legalábbis gazdasági téren -elvesztette vezető szerepét, a gazdaság irányítása, a tőke és vagyon mindinkább a termény- és nagykereskedők, a még gyér számú ipari vállalkozó kezében összpontosult, akik az országos politikában is - közvetve - jelentősebb szerephez jutottak. Mester és legény, gazda és szolga patriarchális viszonya egyre inkább munkaadó és alkalmazott ridegebb szembenállásává változott. Az „önálló iparűzők" megjelölés egyaránt fedte a több alkalmazottat foglalkoztató módos mestert, a céhen kívüli, de önállósult legényt, vagy a magában dolgozó, gyakran sikeresebb mestertársaitól vagy kereskedőktől függő „bedolgozó" helyzetét. Az élénk forgalom, a nagy építkezések, és részben a még többnyire rövid életű, korlátozott létszámú manufaktúrák és gyárak egyre több munkaalkalmat kínáltak a tanulatlan munkások számára, ide vonzva a napszámosok, alkalmi munkások többezres seregét, akik az ínséges években már munkalehetőség hiányában sem hagyták el a várost, a koldusok, ellátandók számát szaporítva. Tágult a távolság gazdagok és szegények között, s ez utóbbiak a lakosság mind nagyobb hányadát alkották. S míg a munka és szolgáltatások, sőt a szórakozások bizonyos fajtái is sűrítették a különböző társadalmi rétegek közötti kapcsolatokat, ez időben indul meg a módosak és szegények lakóhelyi elkülönülése. Nem véletlen, hogy a reformkor Budapestről szóló irodalmi müveiben, újságcikkeiben mind több szó esik szegénységről, bűnözésről, s hogy az írók-többnyire némi város elleni viszolygással, a régi életmód iránti nosztalgiával - előszeretettel rajzolták meg a városi alsóbb rétegek számára megélhetést biztosító új, tipikusan nagyvárosi foglalkozások képviselőinek portréját.1 Ez az átalakulás elsősorban Pest társadalmát jellemzi; a budai lakosság életét is elsősorban Pest növekvő gazdasági és politikai szerepe befolyásolta. Részben ez okból, részben mert Pest társadalmára vonatkozóan jóval gazdagabb szakirodalomra támaszkodhattunk, a jelen vizsgálat középpontjában a pesti társadalom áll. Nem utolsósorban abból a megfontolásból is, hogy mivel e várost az árvíz sokkal erősebben sújtotta, mint jobb parti testvérvárosát - Pesten a házaknak több mint a fele összeomlott, további egyötöde súlyosan megrongálódott, míg a budai part menti külvárosok épületeinek csupán mintegy egyötöde károsodott, ezen belül 8% omlott össze2 -, na-1 Lásd a korabeli sajtót, Nagy Ignác és Kuthy Lajos munkáit. 2 ASZTALOS 1938. 126. p.
