Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban

A 18. században még egyértelmű a Dunántúl északi részén fekvő és a Duna menti városok túlsúlya: ezek foglalják el a rangsorban az első helyeket. A 19. század elején nemcsak új városokat találunk a legtöbb bevándorlót kibocsátó központok között, de a rangsor is erősen módosult, elsősorban az első periódusban csak egy bevándorlót adó Selmecbányának a harmadik helyre kerülésével (e város egyébként Sopronnal együtt, Fallenbüchl jóval részletesebb 18. századi adatai alapján már akkor is a kibocsátó városok között a 7. helyen állt), és a 18. században a legtöbb bevándorlót adó Komáromnak a jelentéktelen kibocsátóhelyek közé süllyedésével. A távolabbi városok megjelenése mellett igen figyelemre méltó a pozsonyi bevándorlók erőteljes szaporodása a 19. század elején, ami a két város szerepkörében jelentőségében beállott változást tükrözi. 3. táblázat A három és több bevándorlót adó jelentősebb püspöki és mezővárosok összetétele A 18.század A 19.század Város neve Betelepültek száma Város

neve Betelepültek száma 1. Vác 6 1.

Vác 12 2. Kecskemét 6 2.

Eger 10 3. Eger 4 3.

Miskolc 8 4. Igló 3 4. Nagyvárad 6 5. Kecsekemét 5 6. Tata 5 7. Magyaróvár 4 8. Pápa 4 9. Baja 4 10. Balassagyarmat 3 11. Szentendre 3 A 19. század eleji jelentős kibocsátó központok közül Pápa és Szentendre Fallenbüchl adatai szerint már a 18. században is sok bevándorlót adott; Miskolc, Várad, Baja és Balassagyarmat viszont az ö adatai szerint sem járult jelentősen hozzá a 18. században a pesti népesség szaporodásához. A külföldről betelepültek aránya a 19. század elején mutatkozó átmeneti növekedés ellenére csökkenő tendenciát mutat. Összetételükben valamelyes változás az 1788-90-es és 1800-as években konstatálható, amikor a német államokból bevándoroltak aránya meghaladta az ausztriai tartományokból jöttekét. A többi államból bevándoroltak aránya a vizsgált időszakban végig alacsony maradt, bár mind a bevándoroltak, mind a kibocsátó országok száma jelentősen megnövekedett (lásd a XI. táblázatot a Függelékben). A külföldiek csökkenő aránya a házasulok között nem csak és nem annyira a külföldi bevándorlás lelassulását, mint inkább a közülük tartósan megtelepedni kívánók és képesek csök-