Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban

A 18. század folyamán a házasulok aránya az össznépesség 7%-a körül mozgott, ez az arány a 19. század elején valamelyest emelkedett. Ez időszakban a házasságkötések számának emelkedése összhangban volt a lakosság számának növekedésével, sőt a század végén meg is haladta az utóbbit, amennyiben a házasságok száma 106%-kal, a lakosság száma viszont csak 70%-kal emelkedett. Az 1808-10 és 1828-30-as évek között a lakosság számának 76%-os növekedésével szemben a házasságkötések száma azonos maradt, sőt jelentéktelen mértékben csökkent, aminek következtében a házasulóknak az össznépességhez viszonyított aránya nagymértékben lesüllyedt. Míg 1788-90-ben az összeírásban felnőttként a nagykorú nyilvántartott férfiak 12, 1808-10-ben 13,2%-a kötött házasságot a vizsgált három évben, 1828-30-ban már csak 8%-uk. A házasságkötések száma egyébként a vizsgált időmetszet mindhárom évében nagyjából azonosan alacsony volt, tehát a csökkenés nem egy rendkívüli év adatait tükrözi. A házasságkötések számának stagnálása, a házasulok arányának csökkenése jelezheti a családalapítási törekvések és lehetőségek általános leszűkülését, ez esetben minden foglalkozáscsoportban egyforma csökkenést kellene észlelnünk. Ezzel szemben, mint a FüggelékI. táblázatából kitűnik, csökkenést elsősorban a bérmunkás-alkalmazott csoportnál (- 42%), a katonáknál, elbocsátott katonáknál és rokkantaknál (- 8%) és a közlekedéssel kapcsolatos foglalkozásúaknál (- 9%) tapasztalunk. (Az ismeretlen foglalkozásúak számának csökkenése nyilván az anyakönyvek pontosabb vezetésének tulajdonítható.) A többi foglalkozáscsoportban a házasuló férfiak száma emelkedést mutat: az őstermelők száma 95, a tisztviselő-érteim iségi-szabadfoglalkozásúaké 91, a vendéglátóké 83, a nemeseké már csak 7, a kereskedőké 19, a népesség tekintélyes hányadát kitevő kézműveseké pedig csak 13%-kal növekedett. Mindez arra vall, hogy a családalapítási lehetőségek korlátozódása elsősorban a lakosság szegényebb, alsóbb és középrétegeinél figyelhető meg erőteljesebben. E szempontból igen jellemző, hogy míg korábban a házasságok eloszlása a különböző plébániák között általában összhangban volt a lakosság városrészek szerinti eloszlásával (a Belvárosban és a Terézvárosban annál valamivel alacsonyabb, a Józsefvárosban valamivel magasabb volt), 1828-30-ban a Belvárosban a házasságkötések aránya jelentős, a Terézvárosban jelentéktelen mértékben meghaladta, a többi városrészben, amelyek a Lipótváros kivételével a szegényebb rétegeknek adtak otthont, valamelyest alatta maradt a lakosság arányának (lásd a // táblázatot a Függelékben). A házasságkötések számának fogyatkozását okozhatná az is, hogy a betelepülők között növekedett a családos bevándorlók aránya, vagy - s ez főleg a magyarországi bevándorlókról volna feltételezhető - a betelepülők a korábbinál nagyobb arányban választottak feleséget szülőhelyükről vagy előző lakhelyükről. Ez esetben ugyanis az esküvöt is többnyire ott tartották, s így a házasságot idegen plébánia anyakönyveiben regisztrálták. E feltételezést azonban cáfolja az a tény, hogy míg a pesti származású házasulok száma 28, a külföldieké pedig 26%-kal csökkent, a magyarországi születésű vőlegények száma 59%-kal nőtt (lásd az V. táblázatot a Függelékben) ami egyúttal azt mutatja, hogy a bevándorlók e csoportjában a helyben kötött házassággal megerősített tartós megtelepedés, a beilleszkedés lehetőségei fokozódtak. A külföldi betelepülők esetében nehéz eldönteni, hogy csökkenő számuk és arányuk a külföldi beáramlás csökkenését, a tartós letelepülés lehetőségeinek vagy igényének korlátozódását vagy a családos betelepülők növekvő számát jelzi-e. E kiegészítő források alapján úgy tűnik, hogy mindhárom tényező közrejátszott ebben, ugyanis a népesség-összeírások összesítőiben kimutatott idegenek aránya 1815 és 1845 között erősen csökkent, s e csökkenés éppen az 1820-as évek végén válik mind nyilvánvalóbbá. A külföldiek aránya 1815/16-ban még 3,1%, 1820/2l-ben 2,9, 1826-27-ben 2,8, 1829/30-ban már csak 2,3% volt. Egyidejűleg növekedett