Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban
az idegenek között a nem letelepedettek (commorantes) aránya, mely az 1810-es években még csak a külföldiek 70%-át tette ki, az 1820-as évek elején 66-68%- t, de az 1823-1825-ös években már 90%-ra emelkedett, s kisebb ingadozásokat mutatva a? 1840-es évek végéig mindig meghaladta a 80%-ot.10 A külföldről bevándoroltak korösszetételének alakulást., amennyire az elég töredékes adatok alapján megítélhető, azt mutatja, hogy az 1820-as évektől több házasuló korban levő érkezett a városba, mint korábban. Az 1821/22. évi népesség-összeírt s alkalmából kimutatást készítettek a Pesten tartózkodó commorans külföldiekről, akiknek a száma ekkor 990 volt. Túlnyomó többségük (87%) az összeírást megelőző 3 évben települt meg a városban. A beköltözés idején átlagos életkoruk 24,7 év volt, azaz jóval alacsonyabb, mint a külföldi bevándorlóknak a házassági anyakönyvekből kimutatható átlagos életkora az első házasságkötéskor, sőt még a pesti származásúak átlagos életkoránál is alacsonyabbnak bizonyult (lásd a XVII. és XVIII. táblázatot a Függelékben). Az 1823/24-ben összeírt 110 külföldi férfi átlagos életkora 29,2, az 1825/26-ban nyilvántartásba vett 32 férfié pedig 39,2 év volt. Az 1826/27-ben kimutatott 16 külföldi férfi közül 14 színész, énekes, színházi alkalmazott volt, rajtuk kívül mindössze 2 kézműves szerepelt a listán, mindkettő kora 52 év. Az 1827/28. évi összeírásban szereplő 7 külföldi férfi átlagos kora pedig 30,5 év volt.11 Ennek megfelelően nőtt a családos bevándorlók aránya is: míg az 1823/24-ben bevándoroltaknak csak egyötöde volt nős vagy özvegy, az 1825/26. éviekének már 56%-a, az 1827/28. éviekének pedig 71 %-a. Az összeírtak igen csekély száma miatt azonban ezek az adatok legfeljebb egy tendencia jelzéseként foghatók fel. A felsorolt jelenségek, és elsősorban a pesti származású vőlegények csökkenő száma azt sejteti, hogy a házasságkötések számának stagnálása, illetve a házasulok felnőtt lakossághoz viszonyított arányának csökkenése olyan gazdasági folyamatok következménye volt, amelyek általában, bizonyos foglalkozáscsoportok, társadalmi rétegek esetében pedig nagymértékben megnehezítette vagy késleltette a házasságkötést. Ezt az is alátámasztja, hogy éppen e korszakban emelkedett a férfiaknál jelentősen, a nőknél kisebb mértékben az első házasságkor elért átlagos életkor (lásd a XVII. és XVIII. táblázatot). A házasságok számának csökkenése az 1828-30-as években feltehetően a családalapítási lehetőségek korlátozódási folyamatának kezdetét jelzi, mert az 1820-as években hatása még nem érezhető a házas és nőtlen férfiak arányának alakulásában. A 17-40 éves férfiak között a nősek aránya az 1820-as években és az 1830-as évek első felében egyaránt 49-54% között mozgott. 1838-ban már csak 44, 1845/46-ban pedig csak 38%-ot tett ki (ez az erőteljes csökkenés feltehetően összefüggött az éhínségben a városba áramló tömegek összetételével is), s 1847/48-ban is csak 43%-ra emelkedett.12 A házasulok arányának csökkenése tehát kétségtelenül a város gazdasági életében, s ennek következtében a pesti társadalom struktúrájában végbement változást jelez, azt, hogy bizonyos rétegek megtelepülésének tartóssága, életfeltételei, megélhetési módja ezekben az években a korábbinál bizonytalanabbá vált. E folyamat időhatárainak pontosabb rögzítése a korszak házassági és egyéb anyakönyveinek teljes feldolgozását követeli, okainak feltárásához viszont csak az 1800-1820-as évek gazdasági életének alaposabb ismerete, intenzívebb kutatása segítene hozzá. 10 Lásd a népösszeírások (Conscriptiones Populäres) megfelelő rovatait. BFL IV. 1202/c. Int. a. m. 8246. 11 BFL IV. 1202/c. Int. a. m. 7796. 12 BFL IV. 1202/c. Int. a. m. 8246.
