Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Társadalmi összetétel - társadalmi mobilitás a fővárosban

akad példa, hogy a menyasszony vezeték vagy keresztneve, vagy teljes neve hiányzik. A hiányzó foglalkozási, illetve származáshelyi adatoknak csak kis részét sikerült az egykorú adóösszeírásokból, illetve a polgárkönyvből pótolni. A belvárosi és józsefvárosi anyakönyvek az 1780-as években már feltüntették a házasulok korát is, a terézvárosi plébánián azonban a kort ekkor még olyan szórványosan jegyezték fel, hogy a koradatokat itt csak a következő időmetszetben használhattuk fel. A ferences plébánián egyáltalán nem jegyezték fel a házasulok korát (az 1780-as években a származáshelyüket is csak elvétve regisztrálták, s ehelyett a plébániai hovatartozást jelölték meg). 1808-tól a Szt. Rókus- és a ferencvárosi plébánia kivételével a katolikus házassági anyakönyvekbe mindenütt bevezették a házasulok korát. (A ferencvárosi plébánia 1829-ig a származáshelyet sem tüntette fel.) A protestáns egyházak a házasulok korát nem regisztrálták, az evangélikus egyház 1788-90. évi anyakönyveinek a foglalkozásra, illetve származáshelyre vonatkozó bejegyzései is igen hiányosak. A származáshelyre vonatkozó bejegyzéseknél, különösen a 18. századi házasságoknál nem dönthető el egyértelműen, hogy a település neve a születési helyet, a Pestre település előtti lakhelyet vagy aktuális tartózkodási helyet jelöl-e. Az eskető pap csak szórványosan tüntette fel, hogy születési helyről van-e szó (natas, orïgims de); s csak a 19. században kezdik többé-kevésbé rendszeresen megjelölni az idegen származásúaknái az itt lakás tényét (hajas, hajates). A származáshely valódiságát néhány esetben a polgárjoggal rendelkező vőlegényeknél a polgárkönyv alapján ellenőriztük: az esetek többségében a bejegyzett település valóban születési helyüket jelölte, de akadt példa arra is, hogy nem pesti születésűt is pestinek jelöltek. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a hosszabb ideje itt tartózkodó, megtelepedett személyeket is pestieknek tekintették, s így a feltüntetett származáshely más esetben is jelölhetett korábbi, vagy aktuális tartózkodási helyet, plébániai hovatartozást. Hiszen az egyház számára a származáshely rögzítése elsősorban a bigámia kiküszöbölése miatt volt lényeges, s ezért a házasságkötéskor azt a települést regisztrálták, amely az illető családi állapotára, származására vonatkozóan hiteles adatokat nyújthatott. így a származáshelyként feltüntetett település egyarántjelölhetett születési helyet, előző vagy a házasságkötés pillanatában érvényes állandó lakhelyet. A másutt lakókat azonban csak a 18. század végétől, 19. század elejétől pontosabban vezetett anyakönyvek alapján lehetett elkülöníteni. Mindebből következik, hogy a pesti születésüeket és a Pesten tartósan megtelepedetteket nem lehetett pontosan szétválasztani, s így az általunk pestieknek jelöltek csoportjába egyaránt tartoznak helyi születésűek és hosszabb idő óta itt élő, tartósan megtelepült bevándorlók is. A nem itt született, de a városban meggyökeresedett lakosoknak a pesti származásúakkal közös kategóriába sorolása a pesti, tartósan megtelepedettek vizsgálata szempontjából nem torzítja eredményeinket: a meggyökeresedés folyamata, okai, arányai amúgy is csak pontos családrekonstrukciók alapján válnak lehetségessé. A házasulok származáshelyi megoszlásának eredményeit sokkal inkább torzítja azoknak a házasulóknak főleg a 18. században tapasztalható nagy száma és aránya, akiknek származásvagy lakóhelyét egyáltalán nem regisztrálták. Ha elfogadjuk, hogy az egyház számára a származáshely regisztrálása a házasuló törvényes származásának és családi állapotának igazolása szempontjából volt lényeges, kézenfekvőnek tetszik, hogy azoknál nem tartották szükségesnek ennek az adatnak a feltüntetését, akiket mint plébániájukhoz tartozókat ismertek. Feltűnő az is, hogy a 18. század végétől, amikor az anyakönyvek vezetése pontosabbá vált, az ismeretlen származáshelyűek száma erősen csökkent, inkább az özvegyek mellől hiányzik a származáshely feltüntetése, s ezzel mintegy özvegyi állapotuk ismeretét igazolta a pap.