Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Városházlózat-vizsgálatok
13%-al gyarapodott.13 Noha piacközponti szerepkörén kívül egyéb központi funkciókat is betöltött - uradalmi központ, posta és sóház, valamint patika tanúskodik erről, és Fényes leírta, hogy sok bolt mellett kávéház is szolgálta az itt lakók, vagy talán inkább az ide érkezők kényelmét. Kézművesipara - a 31 mesterséget 12 legénnyel folytató 71 mester - az iparűzőkben szintén szűkölködő vidéket legfeljebb olyan mértékben tudta ellátni, mint például a Szombathely megosztott körzetében fekvő, korlátozott központi szerepkört betöltő mezővárosok. Körmend tiszta körzete 144, kis népességű település 37 800 lakosára terjedt ki, mely települések közül 4 Zala megye területén feküdt. Eladni való gabona nem sok lehetett, feltehetően a környező falvak nem eladás, hanem főleg iparcikkek beszerzése miatt kereshették fel, hiszen mindössze 37 faluban működött, többnyire csak l-l mesterember. Megosztott körzetére Szombathely gyakorolta a legerősebb vonzást, de kisebb mértékben számos más település vonzása is érvényesült. Zala megyében Zalaegerszeg mellett vallotta piachelyéül 15 település, kisebb mértékben érvényesült Csáktornya, Szentgotthárd, Németújvár, sőt Kanizsa befolyása is. 24 település mintegy 10 000 lakója Könnend mellett Radkersburgot, Grazot és Fürstenfeldet is piachelyének vallotta, tanúsítva, hogy a „kishatárforgalom" nem szűnt meg teljesen. A megosztott körzet szántógazdálkodásra, iparra és kereskedelemre vonatkozó összesített adatai nem különböztek lényegesen a tiszta körzetétől. Városi szerepkört nélkülöző piacközpontok A Nagy Lajossal végzett vizsgálatunk során a városok körének meghatározásában döntő szempontnak a vonzásterület, ezen belül elsősorban a tiszta vonzásterület nagyságát, valamint a központok által betöltött egyéb központi szerepkörök gazdagságát tekintettük. A vonzáskörzetek átlagos nagyságát mérlegelve14 a városi vonzáskörzet alsó határát 50 000 főnyi, ezen belül a tiszta vonzáskörzet alsó határát 10 000-20 000 főben határoztuk meg. Az ennél gyengébb vonzású központokat jogállásuk figyelembevétele nélkül, egyszerű piacközpontnak tekintettük. A vizsgált régióban Kőszeg és Kismarton volt az a két szabad királyi város, amelyek vonzásuk korlátozottsága miatt a piacközpontok közé kerültek. E két település volt a legnagyobb vesztese az Észak-Dunántúl nyugati részén fekvő vonzáskörzetek átrendeződésének, az Ausztriába irányuló forgalom Duna menti központokba, illetve jelentősebb városokba való koncentrálódásának. Példájuk annak is bizonyítéka, hogy a 19. század első felében a kézművesipar önmagában már nem tartozott a jelentősebb városfejlesztő tényezők közé, mint ahogy a kis területű vonzáskörzet sem volt elegendő a városi szerepkör megőrzésére. Kőszeg és vonzáskörzete Kőszeg város hanyatlásáról és annak okairól már a korábbiakban esett szó. Az 5780 főnyi település fejlődésének megtorpanását jelzi rendkívül csekély, mindössze 8%-os népességnövekedése is. Városi múltját elsősorban erős és differenciált kézművesipara, kereskedőinek jelentős száma, részben egyéb központi szerepköreinek gazdagsága - kerületi tábla, só-, harmincad- és postahivatal, gimnázium, patika -, valamint urbánus belvárosi városképe őrizte. Mindez nem 13 Körmend népességnövekedésénél csak Kőszeg 8%-os gyarapodása volt csekélyebb. A vizsgált városok népességnövekedése 1787 és 1828 között 23 és 70% között mozgott. 14 Erre vonatkozóan lásd: BÁCSKAI-NAGY 1984. 289-291. p.
