Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Városházlózat-vizsgálatok

volt elegendő jelentősebb vonzásterület kialakítására: mindössze 16 település nem egészen 10 000 lakója vallotta egyedüli piachelyéül. E terület nem bővelkedett különösen terményekben, a falvakban általában 4-5 kézműves élt, kereskedőt egyáltalán nem regisztráltak. Sopronnal és Szombathellyel megosztott körzetébe - ahol a két város mellett alárendelt szerepet játszott - 64 kis népességű település 33 000 lakosa tartozott. Jellemző, hogy vásárát egyetlen más város, piacközpont vagy alközpont lakói sem látogatták. Kismarton és vonzáskörzete A szabad királyi város a maga valamivel több mint 2000 lakosával - akik többsége őstermelő volt - és mindössze 24 iparüzőjével - akik viszont elegendő helyi kereslet hiányában a soproni, nagymartom és nezsideri vásárokat látogatták -, valamint 24 kiskereskedőjével önmagában minden jelentőségét elvesztette volna: csekély vonzását is inkább a szomszédos Kismarton oppidumnak köszönhette, amely jelentős kézművesipari és kereskedelmi központ volt, az itt élő, több mint 800 fős zsidó közösség nagyszámú kereskedője élénk forgalmat bonyolított le. A két településen összesen 269 mester 197 legénnyel 65 mesterséget gyakorolt. Ipara tehát elég fejlett volt, vonzáskörzetének korlátozottsága tanúsítja, hogy e korban már a kézművesipar nem volt a városfejlődés jelentős tényezője. A 42 kereskedő kisebb része bizonyos árucikkekre szakosodott, és akadtak közöttük terménykereskedők is, többségük vásározó kereskedő volt, akiknek a közeli és távoli vidék terményfeleslegének begyűjtésében lehetett nagy szerepe. Nagyobb arányú tranzakciókra nem lehettek képesek, mert tőkéjük, illetve jövedelmük alapján mindössze kettőt lehet nagyobb volumenű forgalmat lebonyolító kereskedőnek tekinteni. A város piaca - amely az oppidum területén feküdt - csupán színhelye volt a forgalomnak, hiszen, mint az összeírás során panaszolták, a helyi árak magasabbak a soproniakénál, Bécs és Bécsújhely távol lévén, az áru odaszállítása a magas fuvardíjak miatt nem kifizetődő, ezért a városban felvásárolt borokat Jövevényeknek" adják el. Csak találgatni lehet, hogy e jövevények netán a soproni vagy a szomszédos mezőváros kereskedői voltak-e. Kismarton tiszta vonzáskörzete mindössze 2 település 2700 lakójára terjedt ki, Sopron mellett pedig 13 település 14 000 lakosa vallotta egyik piachelyének. Tata és vonzáskörzete A piacközpontok közül Tata vonzása bizonyult a legjelentősebbnek: egész vonzásterülete 29 település 44 000 lakosára terjedt ki, igaz, egyedüli vásárló- és eladóhelyének csupán 5 település 5300 lakója vallotta. Tág körzetének dominanciája a város gazdasági tevékenységéből is következett: több mint 60 posztókészítője és csapója széles körben keresett közönséges posztót, pokrócokat és szűröket állított elö, melyeket feltehetően a szomszédos vásárokon árusították. Ezenkívül még sok molnár dolgozott a városban. A posztósokon kívül a mesterek legfeljebb helyi szükségletre termeltek. 26 település több mint 38 000 lakosára kiterjedő megosztott körzetére Komárom, Győr, Esztergom és Pest, azaz csupa jelentősebb város gyakorolt vonzást. Moson-Ovár és vonzáskörzete Nagy Lajossal végzett vizsgálatunkban a két szomszédos, de különálló település adatait összevontuk, mert úgy véltük, gazdasági vonzásukat együttesen fejtették ki. Bár összevont népességszámuk is csekély, az 5000 főt alig meghaladó volt, a régióra jelentősebb vonzást gyakorló piacközpontok közé tartozott: 44 település csaknem 40 000 lakója vallotta eladóhelyéül. Az eddig ismertetett központoktól eltérően tiszta körzete sem volt jelentéktelen: 13 - köztük két Po-