Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Városházlózat-vizsgálatok

azaz jóval alacsonyabb volt, mint Sopron körzetében. A különbség a szőlő- és erdőterület méreteiben mutatkozott meg, északon kevesebb volt a szőlő, és több az erdö. A tiszta körzet északi részén fekvő településeken a kézművesipar jóval fejlettebb volt, mint délen, amennyiben itt szinte minden településen működött viszonylag nagy számú mester, igaz, többnyire csak az év egy részében űzték az ipart. A körzet északi részében ezer lakosra 13 kézműves jutott, míg délen csak 2,6. Ezzel szemben a déli részén működött az összes kereskedő csaknem 80%-a: itt ezer főre 1,7 kereskedő jutott, északon ellenben csak 0,5. Ez azt sejteti, hogy a Dunántúl déli részére gyakorolt vonzásban Veszprém kézműveseinek jóval nagyobb szerep jutott, mint északon, ahol az alapvető szükségleti cikkek csaknem minden faluban beszerezhetők voltak. 6 településen - Balatonfőkajáron, Enyingen, Lepsényben, Szentkirályszabadján 20-nál többen dolgoztak, Csajágon 35, Nagyvázsonyban 86 kézművest írtak össze, ezek tehát az iparcikkek viszonylag nagy választékát kínálták. A körzet északi részének népessége elsősorban eladó terményeit vitte a vásárba, illetve a mozgékony veszprémi kereskedők vásárolták fel helyben tőlük. Veszprém megosztott körzetének északi részében 52 település csaknem 46 000 főnyi népessége élt. Megosztott körzetén Győrrel, Pápával és Fehérvárral, azaz hasonló szerepű városokkal osztozott, továbbá l-l falu 2 jelentéktelen alközpontot - Devecsert és Palotát - vallotta másik piachelyéül. A Fehérvárral, illetve Fehérvárral és Győrrel megosztott körzetébe 26 település tartozott. Jó búzatermő vidék volt, bőséges legelővel és réttel, tehát gabonában és állatban sok eladható áruval, és a bortermelés sem volt jelentéktelen. Mivel mindhárom város jelentős termény- és állatforgalmi piacot jelentett, a lakosság nyilván ott adta el terményeit, ahol a legkedvezőbb árat remélhette. A Fehérvárral közös körzetben szinte minden településen működtek iparosok, az ezer főre jutó kézművesek száma - elsősorban Palota oppidum fejlett kézműiparának köszönhetően - 20, a kereskedőké 1,7 volt, mely utóbbi szintén elég magas érték. A Győrrel megosztott körzet 14 településében szintén magas volt az egy főre jutó szántó nagysága (1,7 hold), és viszonylag sok kézműves és kereskedő élt itt is. Pápát mindössze 4 falu vallotta Veszprém mellett piacának, hasonlóképpen 4 falu vallotta Veszprémet, Győrt és Pápát egyaránt piachelyének. Másodrendű kereskedelmi központok A másodrendű kereskedelmi központok vonzáskörzeteik adottságát és arányát tekintve sok rokon vonást mutattak az elsőrendű kereskedelmi központokkal, az országos, illetve külkereskedelemben betöltött szerepük fontossága azonban általában amazokénál csekélyebb, összetételük heterogénebb volt. Győr és vonzáskörzete Győr kereskedelmi virágzását jó közlekedési adottságainak, elsősorban Duna menti fekvésének köszönhette. Gabonakereskedelme már a gőzhajózás megindulása előtt is jelentős volt, a gőzhajók megjelenése pedig ezt csak fokozta: Fényes szerint 1836-ban évi 400 hajó állt meg kikötőjében. A Dunán szállított gabona egyik fő átrakodó helye, állomása volt. Hajóik nagy mennyiségben szállították a gabonát a déli területekről, kereskedői szinte az egész Dunántúl vásárain vásárolták fel a különböző mezőgazdasági terményeket, állatokat és bőröket. A gabonán, az állatokon és az állati termékeken kívül bort, sót, dohányt, gubacsot és hamuzsírt is forgalmaztak, Ausztriából hajón épületfát, zsindelyt, tengelyen fényűzési cikkeket és gyarmatárut