Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Városházlózat-vizsgálatok
1828-ra mind a piacközpontok struktúrájában, mind a piacközpontok és alközpontok állományában és rangsorában mélyreható változások észlelhetők. A szomszédos megyék piacközpontjai továbbra is megőrizték vonzásukat, és ezeknél dominánsabbakká váltak a megosztott körzetek. A korábbi piacközpontok közül Léka, Németújvár, Rohonc, Szalónak és Monyorókerék elvesztette piacközponti funkcióját, Pinkafő és Szentgotthárd alközponttá süllyedt. Ekkor a három legnagyobb vonzáskörzetű, országos viszonylatban is jelentős méretű tiszta és megosztott körzetű piacközpont Sopron, Körmend és Szombathely volt. Győr és Kőszeg szerény méretű tiszta és jelentős megosztott körzetet vonzott, Moson-Ovár megosztott körzete hozzájuk képest jelentéktelen volt. A 18. század elején még jelentéktelen alközponti szerepkört betöltő Nezsider és Kismarton a 19. század elejére nem nagy vonzásterületű piacközponttá emelkedett, és kialakult egy új piacközpont: Kiscell. Új, jelentős vonzású alközpontként jelent meg Sárvár. A töredékes adatok alapján is megállapítható, hogy Észak-Dunántúl nyugati határvidékén nagyarányú átalakulás ment végbe. Itt ugyanis nemcsak a jelentéktelen piacközpontok és alközpontok tűntek el, mint más vidékeken, hanem a piacközpontok állománya is átalakult, rangsoruk átrendeződött. Mindez nyilvánvalóan összefüggött a határszéli közvetlen forgalom csökkenésével. Számos település vallotta, hogy korábban a határon túli piacokon is értékesítették terményeiket, a kedvezőtlen vámviszonyok miatt azonban erre immár ritkán kerül sor. Ennek következtében vesztette el egy sor határ menti központ jelentőségét, míg a belső forgalomban jelentősebb szerepet játszó, a határtól valamivel messzebb eső települések, mint például Szombathely is, megerősítették pozíciójukat. Városok Elsőrendű kereskedelmi központok A leggazdagabb gabonatermő vidékeken elhelyezkedő elsőrendű kereskedelmi központok körzeteit nem csupán a nagy volumenű árutermelő szántógazdálkodás jellemezte, hanem általában jelentősebb bortermelést is folytattak, valamint a kézművesipar és kereskedelem e központokban és körzeteikben egyaránt igen fejlett volt. A nagyobb régióra kiterjedő forgalom, illetve a külkereskedelem legjelentősebb csomópontjai voltak. A központok többsége magas szintű igazgatási funkciókat töltött be, népességük általában meghaladta a 10 000 főt. Sopron és vonzáskörzete Sopron az elsőrendű kereskedelmi központok csoportjába tartozott, a régió egyik legforgalmasabb vásárhelyeinek egyike volt. Fényes az ország legfontosabb gabonakereskedő helyei közé sorolta, emellett jelentős egyéb temiény- és állatforgalmat bonyolított le, sertésekkel pedig elsősorban tranzitkereskedelmet. A soproni kereskedők nemcsak a vásárukra felhajtott marhákat bocsátották áruba, de az egész Dunántúlon és Verőce megyében is felvásárolták a marhát és a sertést, és ezeket részben a soproni vásárokon, részben közvetlenül Ausztriában értékesítették. Sopronban az évi 4 országos és 104 hetivásáron 40 000 marhát és 150 000 sertést adtak el, ezek 8 A piacközpontok városiasságának kritériumait lásd: BÁCSKAI-NAGY 1984. 289-291. p.