Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Városházlózat-vizsgálatok
A piacközpontok országos vizsgálatakor a központok közül azokat tekintettük központi helyi szerepkört betöltő városoknak, amelyek vonzásterülete legalább 50 000 főre, ezen belül tiszta vonzáskörzetük legalább 20 000 főre terjedt ki,23 és a piacközponti funkción kívül legalább még egy központi funkciót betöltő intézménynek is székhelyei voltak. E kritériumnak 57 központ tett eleget, amelyek két hierarchikus szintet (csoportot) alkottak. Az elsőbe azok a városok kerültek, amelyek egész vonzásterületének népessége meghaladta a 100 000 főt. Ezen belül tiszta körzetükben legalább 35 000 lakos élt, és magas szintű vagy több alacsonyabb szintű egyéb, központi funkciót is betöltöttek. A dél-dunántúli települések közül Pécs és Kanizsa felelt meg e követelményeknek. A városok második hierarchikus szintjét azok a piacközpontok alkották, amelyeknek egész vonzásterülete 50-100 000 főre terjedt ki, és tiszta körzetük népessége meghaladta a 20 000 főt, valamint piacközponti funkciójuk mellett valamilyen egyéb központi szerepkört is betöltöttek. A vizsgált térség települései közül ide soroltuk Dunaföldvárt és Keszthelyt. A város és falu között átmenetet alkotó, városias szerepkörű központi helyeknek tekintettük azokat a központokat (számszerűen 20-at), amelyek egész vonzásterületén 25-50 000, ezen belül tiszta körzetükben legalább 15 000 lakos élt. E csoportba soroltunk néhány nagyobb vonzásterülettel rendelkező, de egyéb központi funkciót be nem töltő központot, valamint néhány olyan települést, amelynek vonzásterülete nem érte el ugyan a kijelölt nagyságot, de egyéb központi funkcióik gazdagsága a piacközpontok többségénél nagyobb szerepüket sejtette. E csoportba került a dél-dunántúli piacközpontok közül Zalaegerszeg. A többi piacközpontot és alközpontot bizonyos központi funkciót betöltő falusias településnek minősítettük, amelyeket vonzásuk erőssége vagy egyéb, központi funkcióik gazdagsága alapján két újabb szintű csoportra osztottunk. A piacközpontok országos vizsgálata során - a kutatás alapszempontjából következően -csak a vonzásterülettel rendelkező településekkel foglalkoztunk behatóbban; a központi helyi szerepkörrel (vonzásterülettel) nem rendelkező, fontosabb kereskedelmi csomópontok vagy agrárvárosok minősítésére, minthogy egyedi tanulmányozásuk a vizsgálat kereteit meghaladta volna, nem vállalkoztunk. A jelen tanulmányban is túlságosan nagy területtel és túl sok településsel foglalkoztunk ahhoz, hogy az egyes települések fejlődési folyamatának és változó szerepének áttekintése nélkül, s főképp a hasonlójellegű településekre vonatkozó összehasonlító adatok hiányában a régió legjelentősebb, de vonzásterülettel nem rendelkező kereskedőhelyeit megnyugtatóan soroljuk be a településhálózatnak az őket megillető rangcsoportjába. Jelen ismereteink alapján úgy véljük, hogy Zalaegerszeg mellett a gyenge vonzású Kaposvár, Szekszárd, Hőgyész és Paks, valamint a vonzásterülettel nem rendelkező Bonyhád, Tolna és Mohács is a falu és város között átmentet alkotó, városias szerepkörű központi helyek közé tartozott. A bizonyos központi funkciókat betöltő falusias települések közé sorolhatók a vásártartó vagy vásárjoggal rendelkező települések, a forgalmi funkciót betöltő harmincadhelyek és postaállomások, az uradalmi központok, és az egyéb igazgatási funkciókat betöltő települések. Számuk 114,24 túlnyomó többségük - 76 - oppidum volt, amelyek egy része több központi 23 Az összes önálló vonzásterülettel rendelkező piacközpont egész vonzásterületének átlagos népességszáma 70 000 fő volt, ebből a tiszta körzetekre átlagosan 30 000 lakos jutott. A szóródás azonban igen nagy volt, és a modus-a leggyakoribb érték - az egész vonzásterületre vonatkozóan 54 000 fő, a tiszta körzet viszonylatában pedig 25 000 fő alatt volt. 24 Az egyéb központi funkciókat NAGY, LUDOVICUS 1828. illetve FÉNYES ELEK idézett munkájának adatai alapján határoztuk meg.
